Az indikátorrendszerről, az alapellátásban dolgozó nővérek bérkiegészítéséről, az alap- és a szakellátás közötti kapcsolatról, az etikai ügyekről és az ügyeleti rendszerről adott hosszabb interjút  Dr. Mangó Gabriella, a Magyar Orvosi Kamara Háziorvosi Csoportjának vezetője a MedicalOnline– nak.

Szerinte az indikátorrendszer hatásait és „mellékhatásait” élesben mérték fel, ez okoz zavarokat a működésben. Megjegyzi, hogy ” a maximum pontot teljesítő kollégák egyhavi bevétele eléri a januárit, de sokan 60-300 ezer forintos mínuszt könyveltek el…. A fix és területi díj kivonásával – amelyben az elmúlt években még inflációkövető emelés sem történt –, az indikátorrendszer bevezetésével, javításával, majd újragondolásával sok kolléga arra kényszerült, hogy a saját fizetését a körzet működőképességének megtartására költse. Több a kódolási munka, több az adminisztrációs teher, miközben a beteg számára lassan a háziorvos az egyetlen, aki megmaradt mindig elérhető szereplőként a rendszerben. A rendelésemen nincs időm lassan arra sem, hogy részvétet nyilvánítsak az elhunyt beteg hozzátartozójának, pláne nem arra, hogy segítsek neki a gyászfeldolgozásban, vagy észrevegyem, ha pszichológusra, pszichiáterre lenne szüksége emiatt.”

Úgy véli, mindenképpen előnyös lenne a betegek számára, ha a  több szakvizsgával rendelkező háziorvosok használhatnák tudásukat a praxisokban.

” A NEAK-kal szerződve, napi/heti rendszerességgel két-három órában szakrendelői rendelést végezhetnének a több szakvizsgás kollégák úgy, hogy ezek a „helyi” szakrendelések szerepelnének egy szakrendelői listán, ahonnan a beteg választhatna. Igaz, ez a struktúra sokkal szorosabb együttműködést kívánna a szakfeladatot is ellátó háziorvosi praxisok és a – műtététes szakmák esetén – beavatkozásokat is végző osztályok között, de az előjegyzési listák biztosan rövidebbek lennének, a betegeket pedig célzottan lehetne a megfelelő ellátóhelyre irányítani”.

A Mangó Gabriellával készült interjú  innen is letölthető.