Kategória: news-nopic

Gyakran Ismételt Kérdések a jogviszony meghosszabbításáról

Több kérdés felmerült az elmúlt napokban a kamarai jogviszony folytonosságával kapcsolatban, ezekre az alábbiakban válaszolunk.

1. Elég-e, hogy befizettem a tagdíjat, ez ráutaló magatartás?

Nem elég, a törvény egyértelműen fogalmaz, nyilatkozatot kell tenned. Ezt vagy elektronikusan, vagy papíron tudod megtenni, a honlapunk főoldalán találod a nyilatkozat megtételének részleteit.

2. Hogyan adhatom be a nyilatkozatot?

  • Elektronikusan az epapir.gov.hu oldalon keresztül
  • postán: Magyar Orvosi Kamara 1390 Budapest 62., Pf. 175.
  • e-mailben lefényképezve:  címre
  • Személyesen a területi szervezet irodájában, vagy az Országos Hivatalban.

Részletes tudnivalók a mok.hu honlap nyitólapján megtalálhatóak.

3. Honnan tudom, hogy megérkezett az epapír felületen elküldött nyilatkozat?

Az Ügyfélkapu sajnos alapértelmezetten elrejti a rendszerüzeneteket. Ahhoz, hogy lásd, el kell távolítani a szűrőket.

  • keresd fel a tarhely.gov.hu oldalt, lépj be az ügyfélkapus belépéseddel
  • kattints jobb oldalon fent a  gombra
  • vedd ki a pipát a „Kivéve rendszerüzenetek” elől
  • kattints a KERESÉS gombra
  • meglátod a listában az epapír feladási igazolását (Feladó: NISZ BKSZ), és ha a kamaránál már a kollégák letöltötték, akkor a letöltési igazolását is.
  • ezen igazolásokat a rendszer 30 napon belül törli. Ha szeretnéd, hogy megmaradjon, jelöld ki, és mozgasd át őket a [Tartós tárba], vagy töltsd le a számítógépedre.

4. Meddig kell megküldeni a nyilatkozatot?

A nyilatkozat megtételének határideje 2023.04.01. 24:00

Kérünk, hogy minél hamarabb add be, ne várj a határidő lejártáig!

5. Mi történik, ha nem adom be a nyilatkozatot?

 

A kamarai tagságod 2023. április 02-án megszűnik. Utána csak új tagfelvételi kérelemmel tudsz csatlakozni. Erről további információkat itt találsz.

6. Mit veszít az, aki nem kamarai tag?

  • Szakmai érdekközösséget és támogatást
  • Orvosszakmai közös érdekképviseletet, nem lesz fórum, szervezet, amelyhez bármilyen panaszával, problémájával fordulhatna
  • Lehetőséget arra, hogy az orvostársadalom belső konszenzusán alapuló, független etikai eljárások ítéljék meg a munkáját
  • Kamarai csoportos baleset- és életbiztosítást
  • Pénzügyi hozzájárulást kötelező szintentartó tanfolyamhoz
  • Pénzügyi hozzájárulást tanfolyamhoz, külföldi gyakorlathoz
  • Kamarai jogi tanácsadást, ügyvédi képviseletet
  • Orvosi rendezvények pénzügyi támogatását
  • Magyar Orvosokért Alapítvány pénzügyi támogatását
  • MOK Akadémia pontszerző továbbképzést
  • A tagoknak járó kedvezményeket a szerződött partnereknél (pl. gépkocsivásárlás)

7. Tervezi a kamara a tagdíj csökkentését?

A MOK mindig demokratikus szervezet volt és az is marad, a tagdíj mértékét az országos küldöttek szavazzák meg. A tagdíj nagymértékben függ attól, mekkora a szervezet, hogyan épül fel, mekkora infrastruktúrát kell fenntartania és milyen szolgáltatásokat nyújt a tagoknak. Célunk az, hogy egy hatékonyabb szervezet jöjjön létre, amely képes ütős jogi, ügyvédi segítséget, akár perképviseletet is nyújtani tagjainak. A tagdíj mértéke az új struktúra felállását követően kerül majd megállapításra.

8. Miért szüntetik meg a kötelező kamarai tagságot?

A politikai kommunikációs ürügy, amelyet a jogszabály indoklásába is beírtak az, hogy “a kamara ne fenyegethesse az orvosokat”. Azon túl, hogy ilyen eset nem történt, így ez nyilvánvalóan valótlan vád, a törvénymódosítás nem magyarázza meg azt sem, hogy az alkalmazott eszköz (kötelező tagság eltörlése) hogyan szolgálná a fenti kommunikációban hangoztatott célt. Hiszen a MOK megmarad, nyilvánossága megmarad, tagjai erős érdekérvényesítő képességgel bírnak.

A legvalószínűbb válasz tehát pont ez utóbbi okban keresendő. Az az elkötelezett több ezer orvos, amely kiharcolta a kórházi fertőzések nyilvánosságra hozását, eltörölte a hálapénzt, elérte az orvosok méltó béremelését és nemet mondott az erőltetett, a szakma előtt is titkolt egészségügyi átalakításokra, túl nagy erővel és társadalmi támogatottsággal bír. Ezt kell letörni, nehezíteni, ez a pártpolitikusok célja. Szakmai cél ebben nincs, kizárólag politikai.

9. Hogyan zajlanak majd az etikai eljárások a jövőben?

A törvénymódosítás szerint a belügyminiszter által kinevezett, a belügyminiszter alárendeltségében álló szervezet (Egészségügyi Tudományos Tanács) megalkotja majd az etikai szabályzatot, amit a belügyminiszter jóváhagy. Ez alapján fogja a belügyminisztertől függő testület, amely a szabályokat alkotta, elbírálni a panaszokat. A magyar orvosoknak sem az új etikai kódex tartalmába, sem az etikai eljárásokat végző szervezet tagjainak összetételébe, sem azok nyilvánosságának alakításába nem lesz beleszólása. Független szerv nem fogja ellenőrizni a belügyminisztérium testülete működésének jogszerűségét, a határidők és eljárási szabályok betartását.

10. A MOK most akkor leáll a nyomásgyakorlással?

A nyomásgyakorlást a tagság kérte, abban az orvosok saját egyéni döntésük alapján vesznek részt, amelyet a köztestület minden elérhető módon támogat, jogi képviseletet is ad, tagjait nem kényszeríti semmire.

A kötelező kamarai tagság eltörlése semmiben sem változtatja meg a lélegeztetőgépen lévő magyar egészségügy problémáit, sem azt a tényt, hogy szakmai szempontokat nem vesz figyelembe a felelős kormányzat az átalakítás során.

Tehát a MOK továbbra is elkötelezett egy élhető magyar egészségügy kialakításában, amelyhez véleményünk szerint elengedhetetlenül szükséges, hogy

  • a szakdolgozók bérét azonnal, visszamenőleges hatállyal emeljék meg
  • az alapellátás és a szakellátás finanszírozását hozzák a valós költségek szintjére
  • védjék meg a háziorvosok vagyonát, praxisait, ne üresítsék ki, ne értéktelenítsék el
  • töröljék el az indokolatlan iparűzési adót és iparkamarai hozzájárulást
  • tegyék vonzóvá az orvosi szakmát, mert a magyar orvosok külföldre mennek és minden szakmában egyre égetőbb a hiány
  • ne esetleges, pénz- és orvos- és szakdolgozóhiányon alapuljon az, hogy egy városban, megyében milyen ellátások elérhetőek a betegek számára, mi zár be és mikor
  • ne vehessék el az orvosok alapbérének 20%-át önkényes, minden szakmaiságot nélkülöző indikátorok alapján (itt a véleményünk róla)
  • garantálják az orvosbérek értékállóságát, hogy az infláció ne erodálja néhány év alatt a bérünket
  • ne vezényelhesse a kórházi vezetés saját szempontjai alapján szabadon, akár napon belül az orvosokat másik településre, másik kórházba munkavégzésre
  • végre a betegbiztonság legyen a szervező tényező az egészségügyben, ne politikai, hatalmi érdekek

Mivel a fenti célok nem teljesültek, a magyar orvosok által adott erős és egységes felhatalmazás alapján továbbra is küzdünk azok megvalósulásáért.

11. Lehet-e MOK tag külföldön élő vagy dolgozó magyar orvos? 

A MOK alapszabálya szerint nincs akadálya a MOK tagságnak ebben az esetben, az egyedüli feltétel, hogy Magyarországon alapnyilvántartásba felvett orvos legyen (legyen pecsétszáma), valamint legyen magyarországi értesítési címe.

12. Melyik területi szervezetnél lehet kezdeményezni a tagfelvételt?

Ahol a jövőbeli tervek szerint dolgozna az illető, tehát bármelyik területi szervezet tagja lehet. Amennyiben nem tervez egészségügyi tevékenységet végezni, akkor lakóhelye szerint illetékes szervezetnél, vagy annál a szervezetnél, ahol korábban bármikor egészségügyi tevékenységet folytatott.
A tagfelvételi eljárásról részletesen itt olvashatsz.

13. Hogyan vehet részt külföldön dolgozó kolléga aktívan a MOK munkájában ill. milyen jellegű támogatásra van leginkább szükség?

Facebook csoportunkban
 aktív konzultációt folytatunk, csatlakozz, és kapcsolódj be! A kamara megújulása során rengeteg munka adódik majd, és szeretnénk meríteni az európai országok kamaráinak jól működő gyakorlatából is. Jelenleg ez a legnagyobb segítség, ha leírod nekünk, mik azok a tagi szolgáltatások, folyamatok, amelyek a külföldi kamarai szervezetben a legjobban, leghasznosabban működnek.

14. Lehetséges-e pártolói tagság, illetve mennyi a pártolói tagság díja, illetve hogyan lehet elnyerni?

Pártoló tag bárki lehet, jelenleg nincs meghatározott díj a pártolói tagság elnyeréséhez. A pártoló tag bármilyen hasznos módon támogathatja a MOK céljait, itt nincs tagdíjfizetési kötelezettség, de a szabályozásból adódóan vállalhat arra is egyoldalúan kötelezettséget a pártoló tag, hogy tagdíjat fog fizetni.
Vannak a pártoló tagsággal kapcsolatos terveink, ennek megvalósítása a közeljövőben várható.

Háziorvosok jelentkezését várják országos epidemiológiai kutatáshoz

A Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központ felhívását tesszük közzé.

Milyen gyorsan csökken a védettség a COVID-19, illetve az influenza oltás óta eltelt idő múlásával? Szükséges-e és mikor további ismétlő oltás? Lesz-e következő pandémiás hullám? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatják most leginkább a szakembereket.

A pandémia jövőbeli lefolyását illetően a legjobbat reméljük, de készülni a legrosszabb eshetőségekre kell. A légúti vírusok elleni védőoltások eredményességét monitorozó vizsgálatunk egy európai többközpontú vizsgálat része, amelyet az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ támogat és az Epiconcept* koordinál. Ennek keretében több ország részvételével egy EU-szintű háziorvos hálózatot hoztunk létre, amelyben a résztvevők közösen, azonos módszertan szerint megtervezett és végrehajtott kutatásokban képesek részt venni. Az európai szintű háziorvos hálózat létrehozásának és az ezen keresztül történő adatgyűjtéseknek az a legfőbb előnye, hogy nemcsak országos szinten, hanem összevontan EU-s szinten is lehet értékelni, összehasonlítani az egyes oltóanyag típusok eredményességét a hétköznapi használat során.

Magyarországon 2022 március óta már sok háziorvos részt vesz a vizsgálatban, de most ismét van lehetőségünk egy kiterjesztésre, új kollégák bevonására.  Ezért most Önnek is felajánljuk a csatlakozást ehhez a nemzetközi szakmai hálózathoz!

Az együttműködés kölcsönös előnyökkel járhat: Ön jelentős segítséget kaphat tőlünk a praxisában jelentkező, akut légúti fertőzésre gyanús esetek teszteléséhez, és első kézből férhet hozzá a napi munkájához szükséges európai és hazai járványügyi adatokhoz, mi pedig fontos információkat kaphatunk Öntől a járvány terjedéséről és a védőoltások eredményességéről.

Jelen levelünkkel tisztelettel felkérjük az epidemiológiai kutatásunkban való részvételre, melynek célja a légúti vírusok elleni védőoltások eredményességének vizsgálata a 18 évesek és idősebbek körében (kutatásvezető: Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központ, etikai engedély szám: BMEÜ/3790-3/2022/EKU).

Amit nyújtunk Önnek:

–       rendszeres tájékoztatás a COVID-19 pandémia és az influenzajárvány alakulásáról, a védőoltással megszerzett védettség csökkenésének üteméről (hírlevél);

–       légúti mintavételi eszközök és logisztika térítésmentes biztosítása (a kutatásba bevont páciensek mintái számára);

–       laboratóriumi vizsgálati háttér biztosítása és a laboratóriumi vizsgálati eredményről szóló lelet elektronikus úton megküldése térítésmentesen (a kutatásba bevont páciensek mintáira vonatkozóan);

–       genomikai vizsgálat biztosítása, szekvenálás, variánsmonitorozás térítésmentesen (a kutatásba bevont páciensek mintáinak vizsgálatára);

–       a vizsgálatban résztvevő, rendszeresen mintavételt végző háziorvosok számára gyorstesztek biztosítása a munkájuk ösztönzése érdekében.

Amit kérünk:

–       a protokollnak megfelelő páciensek bevonása;

–       légúti mintavétel, mintatárolás, mintaszállítóval kapcsolattartás;

–       rövid, strukturált vizsgálati kérdőív pontos kitöltése (kb. 10 perc);

–       együttműködés a kutatásvezető intézettel.

A vizsgálati protokollban szereplő előírásoknak megfelelően kiválasztott, megfelelően dokumentált betegek után bruttó 5.000 Ft/beteg javadalmazásban részesülnek a résztvevő háziorvosok.

Részletesebb tájékoztatás a vizsgálatban résztvevő orvos teendőiről a kutatás során:

A 2023. évre tervezett vizsgálat módszertana hasonló a korábbi influenza szezonokban alkalmazottal, amelyben Önök közül is sokan részt vettek. A vizsgálat eset-kontroll** módszerrel történik, és a vizsgálatban résztvevő személyek kérdőív segítségével összegyűjtött adatainak és a légúti minták laboratóriumi vizsgálati eredményeinek elemzésén alapul.

  1. Ha olyan páciens jelentkezik Önnél, aki akut légúti fertőzésnek megfelelő tünetekkel rendelkezik és 18. életévét betöltötte, akkor tájékoztatja a vizsgálatról és felajánlja neki a vizsgálatban való részvételt.
  2. A vizsgálat feltételei*** szerint kiválasztott betegnek átadja a betegtájékoztatót, és két példányban aláíratja a beleegyező nyilatkozatot (egyik példány a betegé, a másikat a háziorvos megőrzi és a vizsgálat zárásakor eljuttatja a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központba).
  3. Légúti mintát vesz az általunk biztosított mintavevővel, és a VTM-be helyezi a mintát. A mintát az elszállításig hűtőbe helyezi.
  4. Kitölti az elektronikus kérdőívet részben a beteg kikérdezésével, részben a saját betegdokumentációja alapján. Ez tartalmazza a védőoltási státuszra vonatkozó adatokat is.
  5. Értesíti a mintaszállítót arról, hogy szállítsa el az összegyűjtött mintákat (a megfelelően kitöltött virológiai beküldő lappal együtt).
  6. Közreműködik a kérdőívben szereplő adatok javításában és validálásában, amennyiben erre felkérést kap.

A részvételi szándékát kérjük, jelezze az EvaSys rendszerben kitölthető részvételi szándéknyilatkozattal, ami az alábbi linken érhető el: http://evasys.sote.hu/evasys/online.php, a jelszó: COVID2. A kérdőív 4. oldalának jobb sarkában látható „Elküld” gombra kattintva véglegesíthető a nyilatkozat.

Ezt követően megbízási szerződést kötünk Önnel. További tájékoztatást a kutatásról e-mail-ben és telefonon adunk, a szükséges dokumentumokat (beküldő lap, betegtájékoztató és beleegyező nyilatkozat) és mintavételi eszközöket pedig eljuttatjuk Önöknek. Amint megkapja tőlünk a VTM-et, már kezdheti is a mintagyűjtést.

Tájékoztatjuk arról, hogy a kutatásban való részvételi szándékát a későbbiekben bármikor visszavonhatja. 

Ha további kérdése van a vizsgálattal kapcsolatban, kérjük, írjon nekünk az    e-mail címre vagy keresse telefonon Túri Gergőt (+36-30-016-4157).

* Az Epiconcept az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) és az Epiconcept ECD. 14031 ID.25339 közvetlen szerződése alapján felelős az „A COVID-19 és a szezonális influenza elleni védőoltások vakcinaeredményességi, háziorvosok részvételével zajró vizsgálatainak lefolytatásáért az EU/EGT tagállamokban”. (https://www.epiconcept.fr/en/produit/i-move-covid-19/)

** Az esetek azonosítása első lépésben egységes klinikai esetdefiníció segítségével, második lépésben pedig laboratóriumi megerősítéssel történik. A betegek vizsgálatba toborzásakor az elektronikus kérdőívben információt gyűjtünk a megelőző légúti vírusok elleni védőoltásokról, majd az adatok elemzésekor összehasonlítjuk az átoltottságot a laboratóriumi PCR-vizsgálattal megerősített esetek és a PCR-negatív kontrollok között.

***A vizsgálat résztvevői: azok a 18 éves, vagy annál idősebb személyek, akik a 2022. évben a meghatározott klinikai esetdefiníciónak megfelelő akut légúti fertőzésre gyanús tünetekkel felkeresik a vizsgálatban résztvevő háziorvosok valamelyikét, és vállalják a vizsgálatban való részvételt.

Forrás: mok.hu

Büntetett hála(pénz)

Tavaly 75 esetben tett feljelentést a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) az egészségüggyel kapcsolatban felderített bűncselekmények gyanúja miatt. 11 ügyben – tíz és nyolcszázezer forint közötti – hálapénz átadása miatt tett feljelentést a szervezet – derül ki az NVSZ frissen közzétett statisztikájából.(A link az NVSZ főoldalára visz, ahol az aktuális/hírek fülre kattintva tudja elolvasni a teljes cikket.)

A beszámolóban kiemelik, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat alapfeladata a bűnfelderítés, a bűnmegelőzés és a védelmi funkció. Az egészségügyi területen dolgozó védett állománya mintegy 119.000 főből áll: ide tartoznak az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) és az irányítása alatt működő egészségügyi intézmények foglalkoztatottjai, továbbá az önkormányzatok által fenntartott egészségügyi intézményekben egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyek.

Mint írják, 2022-ben 287 eljárást folytattak az egészségügy területén, melyekből összesen 75 ügyben tettek feljelentést az egészségüggyel kapcsolatosan feltárt bűncselekmények gyanúja miatt. Ezekben az ügyekben 187 egészségügyben dolgozó személy, 1 kormánytisztviselő és 7 hivatásos szolgálati jogviszonyban lévő (rendvédelem) személy, valamint 291 állampolgár érintett.

A feltárt és feljelentett bűncselekmények közül a vesztegetés, vesztegetés elfogadása, a közfeladati helyzettel és védettségi igazolással visszaélés dominálnak. Ezen kívül rémhírterjesztés, személyes adattal visszaélés, hamis magánokirat felhasználása, csalás, költségvetési csalás és testi sértés tényállásai miatt indult több büntetőeljárás.

Az NVSZ 2022-ben 11 olyan ügyben tett feljelentést, ahol hálapénz átadása történt. Az ügyeikben megjelenő hálapénz mértéke 10.000 Ft-tól 800.000 Ft-ig terjed.

Magyarországon 2021. január 1. óta hálapénzt adni és elfogadni is bűncselekmény. Szabályozás: Büntető Törvénykönyv
290-291§ -ai, valamint az Egészségügyről szóló törvény 138 §-a.
A hálapénzzel kapcsolatos, leggyakrabban felmerült kérdésekről korábban itt, a kamara oladalán is közzétettünk egy cikket.

2022-ben 98 megbízhatósági vizsgálatot hajtottak végre. Ezek során a vizsgálat alá vont orvosok és szakdolgozók a jogtalan kéréseket szinte minden esetben elutasították, a felajánlott összeget nem fogadták el. Két fővel szemben tettek feljelentést a megbízhatósági vizsgálat eredménye alapján. Vizsgálataik az egészségügyi szolgáltatások széles körét érintették, így a krónikus ellátás, a fül- orr- gégészet, a bőrgyógyászat és pszichiátria területén jártak el. Az orvosok szintén minden esetben jogszerűen jártak el, amikor a várólistán próbáltak előrébb kerülni jogtalan előny felajánlásával az NVSZ munkatársai. 

Új tendenciaként tárták fel és tettek feljelentést a gyógyászati segédeszközökkel történő visszaélések ügyében, amelyben a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda folytat nyomozást bűnszervezetben és üzletszerűen elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás miatt. Az ügyben már 7 gyanúsított – 3 orvos, 3 cégvezető és egy üzletkötő – letartóztatását rendelte el az illetékes bíróság.

Mint írják, a szervezet alapfeladatai közé tartozik, hogy megvédjék  a védett állományba tartozókat, ha őket fenyegetés éri. 2022-ben több olyan esetben intézkedtek munkatársaik, amikor egy-egy orvost vagy egy egész kórházi osztályt fenyegetett meg egy paciens.

Az NVSZ  munkatársai közel 2000 egészségügyi dolgozónak – köztük orvosoknak, ápolóknak – tartottak oktatást, melynek célja, hogy minél szélesebb körben megismerjék az orvos-beteg kapcsolatokban felmerülő korrupciós helyzeteket és azok elkerüléséhez és kivédéséhez megfelelő magatartást.

Közel 5000 példányt juttattak el az egészségügyi dolgozóknak és a pácienseknek a ”A hála nem pénz” című kiadványból azért, hogy segítsen eligazodni az új jogi helyzetben és bemutassa, hogy a hála és a kölcsönös tisztelet kifejezésének van más módja is a szégyellve átadott-átvett „borítékon” kívül.
Forrás: mok.hu

A rezidensek is elmondták véleményüket

Közel ezer rezidens töltötte ki a Magyar Orvosi Kamara Szakorvosjelölti Csoport által összeállított kérdőívet, melynek célja a rezidensek véleményének felmérése volt az aktuálisan parlamenti tárgyalás alatt álló egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvénytervezetről.

A Magyar Orvosi Kamara 2022. november 2-án 5 napos véleményezési határidővel kapta meg Takács Péter egészségügyért felelős államtitkártól a kormány-előterjesztés tervezetét az “egészségügy ellátórendszer megújításához szükséges intézkedésekről”. A MOK Elnöksége a magyar orvostársadalom széles körének bevonása, a vélemények összegzése után nem támogatta az egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvénytervezet Parlament elé terjesztését, annak egyes, az ellátásbiztonságot, és az orvoskollégák közellátásban maradását veszélyeztető rendelkezései miatt.

A tervezet több szempontból is fajsúlyosan érinti a rezidensek életét, munkavégzését. Ahogy a CoViD-19 járvány alatt is tapasztaltuk, elsősorban a fiatal kollégák kerültek átvezénylésre más intézményekbe, az új tervezet alapján ez már a járványügyi helyzettől függetlenül is korlátlanul megtehető a humánerőforrás igénye szerint. A 20%-os bércsökkentés lehetősége, a közreműködői szerződések rendszerének felszámolása szintén jelentősen szűkítik a szakorvosjelöltek lehetőségeit.
 MOK SzCs kerdoiv 01

A beérkezett válaszok alapján a rezidensek több, mint 95%-a nem ért egyet a megyei központi kórházak és városi telephelyeik közötti szabad rotáció (vezénylés) rendszerének bevezetésével, a humánerőforrás-hiány csökkentésének céljából. A válaszadók több, mint 80%-a szenvedett hátrányt, mert az elmúlt években, a járványügyi helyzet kapcsán történt áthelyezések, vezénylések miatt a szakképzésük nem megfelelő ütemben haladt.

MOK SzCs kerdoiv 02

A rezidensek 94%-a nem ért egyet a bércsökkentés (- 20%) rendszerének bevezetésével. 85% gondolja úgy, hogy a teljesítményértékelés csak objektív szakmai szervezetek által jóváhagyott rendszer alapján történhet.

MOK SzCs kerdoiv 03

A szakorvosjelöltek 92%-a tiltakozik a közreműködői szerződések rendszerének felszámolása ellen. 95% gondolja úgy, hogy a közreműködői szerződések rendszerének felszámolása negatív hatással lesz az egészségügyi ellátásra, betegbiztonságra.

MOK SzCs kerdoiv 05

A fiatal kollégák 98%-ának véleménye az, hogy a javaslat Parlament általi elfogadása esetén szükség van az orvostársadalom közös fellépésére.

MOK SzCs kerdoiv 06

73% szerint az önként vállalt többletmunka szerződések felmondásának letétbe helyezése hatékony nyomásgyakorlási eszköz lehetne. A szakorvosjelöltek több, mint 95%-a szerint a tervezett változásoknak számos eleme van, amely a külföldi munkavállalás irányába terelheti a fiatal orvosokat.

 MOK SzCs kerdoiv 04
A válaszadók között a budapesti és vidéki egyetemi régiókban szakképzésüket folytatók aránya fele-fele arányban oszlott meg. Közel egyharmaduk 2021-ben kezdte meg szakképzését, a korábbi években szakképzésbe lévők a szakképzés kezdetének tekintetében hasonló arányban vettek részt a felmérésben.

 

Forrás: mok.hu

Sokszemközt Takács Péter államtitkárral

Kedves kollégák!

Mint már előttetek is bizonyára ismert, az ” Egyes egészségügyi tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról” című tervezetet december 16-án este kapta meg a MOK Országos Hivatala a Belügyminisztériumtól. Azóta az elnökség a területi szervezetek és szakértők bevonásával dolgozik egy közös álláspont kialakításán. Takács Péter államtitkár felajánlotta, hogy személyesen konzultál a kamarával a rendeletek módosításáról.

Szeretnénk, ha ez nem a zárt falak között, hanem a tagság részvételével, az online térben valósulna meg, ezért
2022.december 22-én 14:00 óráról nyílt vitát szervezünk egy Facebook Live beszélgetés keretében, melyre ezen a linken keresztül  https://fb.me/e/3bYBeETk7lehet bekapcsolódni.

Az élő adás alatt az államtitkártól chat-en lehet kérdezni.

A rendelettervezetek szövege itt olvasható:

Reméljük, minél többen részt tudtok venni a beszélgetésen!

Magyar Orvosi Kamara Országos Elnökség
Forrás: mok.hu

Levél a kollégáknak

Kedves Kollégák,

Érezzük és értjük azt a feszültséget, amit a most megjelent rendelet-tervezetek okoznak mindannyiótokban.

Ígérjük, hogy az az attitűd és az az orvosokról alkotott kép, amit a törvény és rendeletei kirajzolnak, nem marad válasz, és az orvostársadalom erejét megmutató reakció nélkül.

A MOK elnöksége most szakértők bevonásával és valamennyi területi szervezet véleményét kérve dolgozik a szakmailag megalapozott, a tagság érdekeit képviselő véleményezésen, amit szokás szerint megosztunk Veletek is.

Feladatunk elmagyarázni a társadalomnak, hogy ezek a jogszabályok milyen kiterjedten rombolják Magyarország egészségügyét.

Kérünk mindenkit, hogy kövesse a fejleményeket, véleményével, javaslatával keresse a területi szervezetét.

A hivatalos írásos véleményen túlmenően február 4-én a rendkívüli Országos Küldöttgyűlésen döntünk az orvostársadalom közös fellépésének formájáról.

 

A MOK elnöksége

 

Forrás: mok.hu

A rezidensek is elmondták véleményüket

Közel ezer rezidens töltötte ki a Magyar Orvosi Kamara Szakorvosjelölti Csoport által összeállított kérdőívet, melynek célja a rezidensek véleményének felmérése volt az aktuálisan parlamenti tárgyalás alatt álló egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvénytervezetről.

A Magyar Orvosi Kamara 2022. november 2-án 5 napos véleményezési határidővel kapta meg Takács Péter egészségügyért felelős államtitkártól a kormány-előterjesztés tervezetét az “egészségügy ellátórendszer megújításához szükséges intézkedésekről”. A MOK Elnöksége a magyar orvostársadalom széles körének bevonása, a vélemények összegzése után nem támogatta az egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvénytervezet Parlament elé terjesztését, annak egyes, az ellátásbiztonságot, és az orvoskollégák közellátásban maradását veszélyeztető rendelkezései miatt.

A tervezet több szempontból is fajsúlyosan érinti a rezidensek életét, munkavégzését. Ahogy a CoViD-19 járvány alatt is tapasztaltuk, elsősorban a fiatal kollégák kerültek átvezénylésre más intézményekbe, az új tervezet alapján ez már a járványügyi helyzettől függetlenül is korlátlanul megtehető a humánerőforrás igénye szerint. A 20%-os bércsökkentés lehetősége, a közreműködői szerződések rendszerének felszámolása szintén jelentősen szűkítik a szakorvosjelöltek lehetőségeit.
 MOK SzCs kerdoiv 01

A beérkezett válaszok alapján a rezidensek több, mint 95%-a nem ért egyet a megyei központi kórházak és városi telephelyeik közötti szabad rotáció (vezénylés) rendszerének bevezetésével, a humánerőforrás-hiány csökkentésének céljából. A válaszadók több, mint 80%-a szenvedett hátrányt, mert az elmúlt években, a járványügyi helyzet kapcsán történt áthelyezések, vezénylések miatt a szakképzésük nem megfelelő ütemben haladt.

MOK SzCs kerdoiv 02

A rezidensek 94%-a nem ért egyet a bércsökkentés (- 20%) rendszerének bevezetésével. 85% gondolja úgy, hogy a teljesítményértékelés csak objektív szakmai szervezetek által jóváhagyott rendszer alapján történhet.

MOK SzCs kerdoiv 03

A szakorvosjelöltek 92%-a tiltakozik a közreműködői szerződések rendszerének felszámolása ellen. 95% gondolja úgy, hogy a közreműködői szerződések rendszerének felszámolása negatív hatással lesz az egészségügyi ellátásra, betegbiztonságra.

MOK SzCs kerdoiv 05

A fiatal kollégák 98%-ának véleménye az, hogy a javaslat Parlament általi elfogadása esetén szükség van az orvostársadalom közös fellépésére.

MOK SzCs kerdoiv 06

73% szerint az önként vállalt többletmunka szerződések felmondásának letétbe helyezése hatékony nyomásgyakorlási eszköz lehetne. A szakorvosjelöltek több, mint 95%-a szerint a tervezett változásoknak számos eleme van, amely a külföldi munkavállalás irányába terelheti a fiatal orvosokat.

 MOK SzCs kerdoiv 04
A válaszadók között a budapesti és vidéki egyetemi régiókban szakképzésüket folytatók aránya fele-fele arányban oszlott meg. Közel egyharmaduk 2021-ben kezdte meg szakképzését, a korábbi években szakképzésbe lévők a szakképzés kezdetének tekintetében hasonló arányban vettek részt a felmérésben.
Forrás: mok.hu

Az egészet a feketére

Takács Péter államtitkár hivatalba lépését követő első hivatalos megjelenése a MOK konferenciáján történt, majd nyáron ismét találkozott a MOK vezetőségével, amikor is ismertette az egészségügy problémáira és tervezett átalakítására vonatkozó főbb elképzeléseit. Ezzel már önmagában két ponton meghaladta a Kásler Miklós és nehezen észrevehető államtitkárai fémjelezte megelőző egészségügyi vezetést: úgy festett, vannak elképzelései, tervei és hajlandó azokról a szakmával beszélni is.

Takács Pétert megelőzően az ágazat hivatalos annektálását követően Pintér Sándor miniszter is kért a MOK-tól véleményt, javaslatokat. Ezek jelentős része – mint alapelvek – megjelentek a programban:   az ellátórendszer szerkezetének átalakítása, hozzáigazítása  a megváltozott technológiai környezethez és humánerőforrás realitásokhoz, illetve a lakosságközeli ellátások megerősítése, beleértve a kompetenciák átrendezését is. Ezek valóságba ültetése azonban – mint látni fogjuk – még erősen kérdőjeles.

 

Fenti bíztató indulás után azonban aktív egyeztetések helyett hosszabb csend következett, az augusztus végére ígért részletes anyagok nem érkeztek meg. Így augusztusban írtunk utoljára nagyobb lélegzetű anyagot (Sodródva lendületlenül https://mok.hu/realitas/cikk/sodrodva-lenduletlenul), melyben leírtuk az egészségügy általunk észlelt aktuális helyzetét, problémáit és figyelmeztettünk, beavatkozások, érdemi átalakítás nélkül a közellátás szétesése gyorsuló mértékben folytatódni fog.

Noha helyzetértékelésünket és vészjelzésünket a hivatalos kommunikáció részben ignorálta, részben túlzónak értékelte („a magyar egészségügy helyzete jobb a sokak által vélelmezettnél”), a saját bőrünkön tapasztaltak és a publikus statisztikákból kiolvasható, lelombozó adatok mellett némileg váratlan helyekről is érkeztek minket megerősítő értékelések. A közelmúltban jelent meg a Magyar Nemzeti Bank veresnyképességi tanulmánya. Ebben egyebek között leírják, hogy míg egészségügyre 2010-ben a GDP 7,5 százalékát fordítottuk, napjainkra ez már csak 6,4%, szemben a visegrádi országok 7,1 és az uniós átlagköltés 9,9 százalékával. Ezzel GDP arányos egészségügyi kiadásaink a harmadik legrosszabbak az unióban, aminek összképét tovább rontja, hogy ezen kiadások európai összehasonlításban igen nagy hányadát a lakosság saját zsebből fizeti. Igen rossz – az uniós és régiós átlagoknál alacsonyabb- a humán erőforrással való ellátottságunk is. Különösen szakdolgozóból van kevés, míg hazánkban 2 szakdolgozó jut egy orvosra, addig a fejlett egészségüggyel rendelkező országokban közel 4. Egészségügyi rendszerünk kórházközpontú, a gyógyszerfelhasználás hatalmas. Mindemellett a rosszindulatú daganatok standardizált halálozási aránya hazánkban a legmagasabb az uniós országok közül. Minden negyedik magyar elhízott, nem sikerült a táplálkozással, dohányzással, alkoholfogyasztással és az alacsony mértékű testmozgással kapcsolatos kockázatokat mérsékelni, így 2019-ben Magyarországon volt az idő előtti halálozások standardizált rátája a második legmagasabb az Európai Unióban.

A gondok tehát nemcsak pénzügyiek, hanem az egész lakosság egészségi állapotát súlyosan érintők: sereghajtók vagyunk a rák mellett más megelőzhető halálokok kezelését tekintve is. Van hova javulni.

Ebbe a relatív csendbe érkezett meg ősz közepén az egészségügy átalakításának kiszivárgott terve. Hogy az anyag kikerülése szándékos vagy véletlen volt, talán sohasem fogjuk megtudni. Mindenesetre a kezdetben csak „előkészítőnek, félkésznek” mondott anyag minimális változtatásokkal valamivel később hivatalosan is megérkezett. Itt szeretnénk ismét leszögezni: annak részleteit a MOK megelőzően nem ismerte, korábban az általános irányokat tekintve zajlott néhány alkalommal beszélgetés, a megérkező előterjesztés véleményezésére pedig öt teljes napot kaptunk. Ennek közepén az államtitkár ismét meglátogatta a MOK vezetőségét, az anyagot pontosította és magyarázta, de az elhangzott aggályokat főként tudomásul vette, érdemi módosítást nem ígért. Ahogy a vezetőség egyik tagja fogalmazott: „Esetismertetés volt, nem konzultáció.”.

Mivel ezt követően a tervezet kvázi változatlan formában került a Parlament elé, a MOK módosító indítványokat készített és juttatott el Rétvári Bence államtitkárhoz. Az indítványok egy része pontosító, a törvénycsomag működőképességét javító, más részük az egészségügy dolgozóinak védelmét szolgálja az ágazati munkabéke megőrzése érdekében. 

 

Innentől szeretném a megjelent átalakítás tervét és annak részleteit kettős tagolásban, „pro-con”, „legjobb esetben-legrosszabb esetben” végigvenni, ahol érdemes, idézve és megindokolva a MOK módosító indítványait, végül pedig ismertetve az indítványok eddigi sorsát.

 

Az átalakulás – noha a miniszterelnök azt ígérte, olyan nem lesz, mi nevezzük bátran reformnak – általános tervéről és szándékáról: 

Pro: Röviden: végre valami történik. Az egészségügy működésének hiányosságai, hibái évtizedek óta ismertek, az eredményeket a fenti MNB tanulmány is taglalta, a kórházak évről évre újratermelik adósságaikat, a várólisták nyúlnak, a betegek bolyonganak a rendszerben. Mindennek ellenére a politika a szövevényes érdekek sérelmétől tartva nem mert érdemben hozzányúlni az egészségügyi rendszerhez. Az utolsó, félbemaradt kísérlet Molnár Lajos nevéhez fűződik, az akkori  – hozzáértők szerint nem tökéletes, de irányaiban jó – átalakulás nem utolsó sorban az akkor ellenzékben levő mostani kormányerő aktív ellenállásán bukott meg. Most, ha sajátosan és kiszorított helyzetben is, de végre hozzá mernek nyúlni e darázsfészekhez. Legfőbb ideje: mióta a rendszerből az informális ellátásszervező erő, a hálapénz is jórészt kikerült, Covid -tépázta egészségügyünket az  iránytalan sodródás mellett csökkenő hatékonyság és elérhetőség jellemezték. Átalakítások nélkül a közellátás biztosan széthullana.

Mindemellett – mint fentebb írtuk – a megismert terv alapirányaiban tartalmaz jó, általunk is régóta propagált változtatásokat is, ezek részleteiről majd ott.

Con: A ma fejlett egészségüggyel (és oktatással) rendelkező északi országok egy része amikor hasonló helyzetben a rossz hatásfokkal működő ellátás átalakításáról döntött, először is csinált egy átfogó problématérképet, majd egy tervet, mely lefektette, pontosan mely helyzetből hova szeretnének eljutni. Utána ezt hónapokra társadalmi vitára bocsátották és ennek során minden részletében kimunkálták. Végeredményben pártok feletti, össztársadalmi konszenzus született: megállapodás, mely szerint akárki is van épp kormányon, amennyiben az egészségügy átalakítása során az együtt lefektetett terv lépéseit követi, az éppen aktuális ellenzék emiatt nem támadja, akkor sem, ha ebben az aktuális lépés fájdalmassága miatt jókora politikai potenciál rejlene. Ezt követően az egészségügy (és oktatás) reformját közel 20 év alatt megvalósították.

Erre jelenleg Magyarországon lényegében semmi esély nem mutatkozik. A kettészakadt társadalomban. a szekértáborok logikáját követve sajnos érdemi kísérlet sem történik ilyesmire. A felmérés ugyan minden bizonnyal megtörtént, annak eredményei azonban nem publikusak, a belügyminisztérium által megrendelt BCG tanulmány eredményeit máig többen  sikertelenül próbálták akár peres úton is megszerezni. Valószínűleg (remélhetőleg) van elképzelés az elérni kívánt formáról is, de erre is csak a megjelent anyagok részletei és szóbeli közlések alapján következtethetünk. Az átfogó kép, a célhoz vezető út lépéseit leíró  mesterterv ha létezik is, nem publikus. Az aktuális ellenzék megnyerésére érdemi kísérlet sem történik, de a szakma beavatása és megnyerése is erős kívánnivalókat hagy maga után. (A terv “hivatalos” napvilágra kerülése után a kiválasztott szakmai képviseletek 5 napot kaptak annak véleményezésére. Ezt követően az egészségügy lényegi átalakulását megalapozó törvénytervezetet egy salátatörvénybe rejtve, éjszaka egy olyan politikus nyújtotta be, akinek semmi köze az egészségügyhöz. Az ellenzékkel való “egyeztetésre” nyolc nappal a benyújtás UTÁN, három nappal korábban meghirdetve, az időpontot egyszer módosítva, a törvényről szóló vita napján találtak időpontot. Erre az ellenzék jelentős része el sem ment. “Helyette” egy 18 órás vita zajlott a parlamentben, melynek esti óráiban az ÁT által megosztott fényképek tanúsága szerint mindkét oldalról összesen úgy 15-20 képviselő tartózkodott bent. A vitának érdemi eredménye nem lett, “eszmecsere” nem történt, álláspontjához mindenki mindvégig ragaszkodott.) Mindezzel összemérhető probléma az időbeli ütemterv: a jelen politikai logika szerint érdemi, potenciálisan érdeksérelmekkel, népszerűségvesztéssel járó lépések csak egy 4 éves ciklus első felében képzelhetőek  el, utána már csak kis simítások és a választásokra való felkészülés következhet. Márpedig az egészségügy valódi átalakítása évtizedes, egyenletes munkát követel, nem magavalósítható kis ugrásokban – és végképp ellehetetleníti, ha egy esetleges következő politikai kurzus az elért változtatásokat visszafordítja és más elképzelésekkel elölről kezdi az egészet. (A nemzeti színház számára ásott gödör betemethető és egy új felhúzható 4 év alatt. Új egészségügyi rendszer nem.)

Végül: volt 12 gazdaságilag igen jó évünk, ennek megfelelően erős politikai felhatalmazással a kormány oldalán. Most viszont a szomszédunkban háború és nagyjából mindenütt gazdasági válság van, itthon kétszámjegyű infláció nehezít minden terevezést – pénz pedig jóval kevesebb van. Az, hogy a kormány végül most, kiszorított helyzetben, számos más problémával birkózva, igen minimális ráfordítható forrással kezd bele az egsészségügy átalakításába – igen kevéssé szerencsés. Viszont elkerülhetetlen, tovább hátrálni, halogatni nem lehet. (A politika paradoxona: amíg megy a gazdaság, addig a rossz hatékonyságú rendszerek is elműködgetnek – a kórházak által év közben felhalmozott adósságokat az állam év végén “kegyesen” kifizeti. Válságban van szükség a hatékonyságjavításra, szerkezetváltásra, akkor viszont nincs rá pénz.)

 

A javaslatban megjelenő  erős centralizációs szándékról: 

Kettébontva a centralizációként értelmezhető változtatásokat:

Pro 1. Bizonyos redundánsan, elaprózva, így munkaerőhiányosan működő ellátások, osztályok és rendelések összevonása, adott területről egy vagy csak kevesebb helyre csoportosítása racionális terv. Az MNB jelentésben is leírt vízfejű kórházcentrikusság úgy csökkenthető, ha az alapellátás és a lakosságközeli ellátások, rendelések, esetleg nappali kórházi ellátások, egynapos sebészet megerősítése mellett a centrumkórházakba koncentrálódik az ellátás jelentős része, velük a finanszírozás, erőforrások, műszerek és szakemberek is.

Con 1. Ez az optimista kép az ismert tervekből és szabályokból következtetve azért még messze nem egyértelműen valósul meg. Az alapellátás megerősödése sem biztosan következik az azt érintő változásokból (lásd ott), egyelőre nem látszik az sem, mely kisebb kórházakban mely ellátási formák szűnnének meg, illetve hogyan tartódnak és teremtődnek meg a személyi és tárgyi feltételei annak, hogy ezek helyét helyben egynapos ellátások vegyék át. Az ÁT saját elmondása szerint erről országjárás során megyénként egyeztet majd a helyi erőkkel – hogy itt mennyire az ő szava és mennyire a szokásos lobbiérdekek, helyi erős emberek szava érvényesül majd, meglátjuk. Mindemellett a szervező-vezető szerep delegálása a megyei központi kórházhoz szintén kétélű fegyver – ideális esetben a teljes megyei ellátás optimalizálása érdeke az ottani vezetőknek is, de egy forrás és munkaerőhiányos helyzetben nagy lesz a kísértés a saját kórház felfuttatására/életben tartására, ehhez minden lehetséges eszköz magukhoz rendelésére a perifériák kényszerű elsorvasztásával is. Ennek esetleges megvalósulása pedig szembe menne a meghirdetett alapelvvel, a lakosságközeli ellátások erősítésével.

Megoldást egy bizonyos függetlenséggel bíró, a szervezést, tervezést végző, az átalakulásokat felügyelő regionális  erő és hatóság jelenthetne – jól működő nemzetközi és hazai példákkal. Mint mindenhol, a részletszabályok,  garanciák, pontos elvárások itt is hiányoznak még.

Pro 2. Az egészségüggyel kapcsolatos döntések és hatáskörök Budapesten székelő hivatalokhoz rendelése a centralizáció másik fele. Egyes területeken ez is racionális döntés, a praxishatárok újrameghatározásának OKFŐ-höz rendelését például eddig minden érintett üdvözölte.

Con 2. Számos más döntés esetében viszont a helyi szinttől való ilyetén eltávolítás sokkal inkább nehézkessé, lassúvá teszi a rendszert, kizárja a helyi viszonyok ismeretére alapozott rugalmas és gyors megoldásokat. A magyar állam nem itt először kísérletezik ilyesmivel. Ahogy az önkományzatiság, önrendelkezés visszanyírása, az országos léptékű centralizálás nem használt az oktatás területének, úgy itt sem várható más eredmény.

 

A “bújtatott kirendelés” bevezetéséről:

Az eredeti Eszjtv. egyik legvisszássabb, legnagyobb ellenérzést kiváltó része volt a kirendelések minimális korlátozásokkal való lehetővé tétele. Nem utolsósorban a MOK hathatós közreműködésével ezen szabály sokat finomodott, a COVID járvány csúcsa óta vele való “visszaélésről”  nem érkezett hozzánk hír.

Most viszont az új törnyényben leírt jogviszony –  melyben megyénként egy munkáltató rendelkezik minden közellátásban dolgozóval – újra lehetővé teszi a megyén belül akárhová kirendelést, maximum napi 3 órás (kisgyerekeseknél 2 órás) ingázási idővel.

Pro: Ahogy azt korábban is írtuk, az egészségügy jelen meglassulásának, alacsony hatékonyságának egyik fő oka, hogy a munkát végző  csapatokból mostanra a legtöbb helyen hiányzik, hosszabb-rövidebb időre kiesett egy vagy több csapattag, példaként innen egy műtősnő, onnan egy aneszteziológus asszisztens. Így a csapatmunka ellehetetlenül vagy nagyon lelassul. Ha egy, a dolgozói létszámot és szaktudást naprakészen ismerő irányító szerv ilyenkor átvezényelheti az egyik helyen feleslegessé vált vagy pótolható munkaerőt a hiányt szenvedő szomszédos másikba, az – legalább átmenetileg – megoldhatja a problémát.

Con: Ez csak átmeneti, tűzoltás jellegű megoldás lehet, valóban szomszédos, térben közel levő ellátóhelyek esetén. Nem helyettesíti a hiányzó munkaerő pótlását (megbecsülését, a szakdolgozói béremelést). Lényegében ugyanazon érveket tudjuk itt is felsorakoztatni, mint lentebb, a személyes közreműködőknél. Ha az átalakulás lezajlik, kialakulnak a hosszú távra tervezett, adott területet és betegcsoportot ellátó osztályok és rendelések, ezekben a stabil, hosszabb ideig együtt dolgozó csapatok létrejötte kívánatos – ez pedig nem teremthető meg alkalomszerű kivezénylésekkel. Emellett napi három óra ingázás 8, 12 vagy 24 órai munka mellett rengeteg, a jelenleg meghatározott minimális anyagi kompenzációval pedig maximálisan méltánytalan is. Az erre kényszerített dolgozókat a közellátás valószínűsíthetően rövid vagy középtávon elveszítené.

Egy másik olvasatban fenti új munkaviszony és munkáltató valójában arra szolgál, hogy az átszervezés során megszűnő osztályok, rendelések dolgozóit ne elbocsájtani kelljen, az ilyenkor dukáló végkielégítések kifizetésével. “Mindössze” másik, maximum másfél órányi utazásnyira lévő munkahelyre rendelik át őket – akinek nem tetszik, felmondhat. Ez munkáltatói szempontból nagyon gazdaságos – dolgozói oldalról nézve viszont cinikus és kiábrándító lenne. Persze nem biztos, hogy fentiekből bármi bekövetkezik – de a jelenleg ismert, keretek és garanciák nélküli szabályok mindezt lehetővé teszik.

A MOK által beadott módosítás korlátozni kívánja fenti “félrecsúszások”, a dolgozók kihasználásának, kimerítésének és elvesztésének  lehetőségét, többek közt a kirendelés  két(három)oldalú megállapodássá alakításával.

 

A személyes közreműködői munkalehetőség 2023 január 1-ig történő kivezetéséről.

Pro: Kormányzati, irányítási  szempontból: lényegesen egyszerűbben kezelhető és tervezhető egy olyan egészségügy, melyben kisebb számú, átlátható foglalkoztatási formában, könnyebben utasíthatóan dolgoznak az emberek. Emellett ez a megoldás a súlyos bérfeszültségek keletkezésének esélyét és a kórházak kreatív finanszírozási megoldásait is csökkenti.

Munkáltatói, szervezési, oktatási és betegbiztonsági szempontból: Szakmai műhelyek, iskolák, hatékonyan együtt dolgozó csapatok kialakításához ideális körülményeket a minél több fő- de legalább félállású, hosszabb ideje adott munkahelyen dolgozó kolléga teremt.  Ők rendelkeznek helyismerettel: ismerik a betegeket, kollégákat, helyi protokollokat és szokásokat, konzultánsokat, háttér diagnosztikát, adminisztrációt. Mindez növeli a betegbiztonságot, csökkenti a félresiklások, időveszteség, elsikkadó információk esélyét, ugyanakkor megteremti az ifjabb kollégák oktatásának, kiképzésének alapjait. Legyen a kívülről beeső külsős bármilyen képzett, kiváló szakember, egy kialakult csapatba és rendszerbe való beilleszkedése időt vesz igénybe – ennek hiányában pedig nem lesz teljes.

Con: A személyes közreműködői jogviszony kivezetésének szándéka már az Eszjtv. bevezetésekor is megvolt. Akkor és azóta sem működött, szerintünk most sem fog. El kell fogadni, hogy az egészségügy egy folyamatosan változó, nem statikus rendszer, így munkaerő struktúrájának is rugalmasabbnak kell lennie. A magyar egészségügyet még most is a sok helyen, olykor töredék munkaviszonnyi időben bedolgozó vállalkozók tartják működésben, akár szolgálati jogviszonyú főállás mellett ügyelnek még valahol, akár főállású vállalkozóként osztják sokfelé munkaidejüket. A munkahelyek száma – noha a szándék már megjelent – belátható időn belül nem csökken olyan mértékben, hogy csak főállásúakkal elláthatóak legyenek, emellett bizonyos, ritkán igénybe vett spcialisták esetében ez nem is működik. Megoldásként az ÁT felvetette egy, az OKFŐ-nél bejegyzett központi munkahely lehetőségét sok helyre szétosztható (vezényelhető) munkalehetőséggel, de minden problémára ez sem jelent megoldást. Nem utolsósorban az egészségügyi munkavállalók jogainak további fokozatos szűkítésével, a kirendelhetőség ismét reális fenyegetésként való megjelenésével várhatóan nem csökken azok száma, akik a katonás rendszerrel való szembenállásukat, szabadságukat fejezik ki a szerződéses, általuk választott feltételrendszerű munkaviszonyokkal, még ha csak egy munkahelyen dolgoznak is. Csúnyán fogalmazva: mivel ennek a “karámnak” (az Eszjtv. szerinti munkaviszonynak) nincs valódi fala, kerítése, ide bekényszeríteni és tartósan bent  tartani nem lehet a magasan képzett, mindenütt – magánellátásban és külföldön is – keresett szakembereket. Ennek a munkaerőnek ma szabad piaca van, így valamilyen formában bármilyen szabályok mellett meg fog teremtődni a kifizetés módja, ellenkező esetben az igen kevéssé csábító helyeken és munkakörökben kivezénylést követően sem lesznek a dolgozók ott tarthatók.  Ezen munkakörökbe csak “becsábítani, beszoktatni” lehet orvosokat és szakdolgozókat: megfelelő bérezéssel, munkakörülményekkel, a megbecsülés egyéb formáival – így hozhatóak létre a fent leírt, kívánatos szakmai team-ek és közösségek.  (Mindemellett az ügyeleti munkavégzésre az elképzelés szerint az ügyeletet adó orvosok és szakdolgozók a mentőszolgálattal kötnek majd szerződést, akár csak a kötelező kétszer 6 óra erejéig. Ez vajon milyen munkaviszony lesz majd?)

 

Minusz 20, plusz 40 százalékos alapbér eltérítés lehetőségéről a munkáltatói “elégedettség” függvényében:

Pro: Örvendetes tény, hogy az egészségügyben végzett munka, a gyógyítás hatékonyságának és minőségének mérése végre figyelmet kap – nagyon régóta szeretnénk ezt (újra) elérni. Hasonlóan örömteli, hogy a jó munkát a munkáltató akár 40%-kal magasabb bérezéssel is honorálhatja.

Con: Ezen utóbbi jutalom jellegű béremeléshez semmilyen plusz forrás nem rendeltetett. Így vagy elméleti lehetőség marad, vagy a jutalomhoz a pénzt mástól kell elvenni, mondjuk 20%-os bércsökkentések formájában. Egy tapasztalt szakorvos 40%-os béremeléséhez négy kezdőtől – teremtve így akár 100%-nál is nagyobb különbséget a bérek között. Amúgy a minusz húsz százalék szembe megy minden korábbi megállapodással és véleményünk szerint maximálisan kontraproduktív is. 

Az ÁT elmondása szerint kimérték, egyes orvosok teljesítménye a járványt megelőző, még hálapénzzel terhelt időszakhoz képest jelentősen, akár az eredeti töredékére csökkent. Ők nincsenek többen az orvostársadalom maximum 5-10%-ánál.

Elfogadva ennek igazságát azért bőven maradnak kérdések. Egyrészről bizonyos mértékű teljesítménycsökkenés örvendetes, azt is jelenti, kevesebb felesleges beavatkozás történik, valamint az eddig az idősebb szakorvosok, főorvosok által féltékenyen őrzött területekhez immár a fiatalabbak is hozzáférnek – uram bocsá még tanítják is őket. A teljesítménycsökkenés további oka lehet a körülmények romlása, a hiányzó szakdolgozók, elfogyó felszerelés, illetve a továbbra is megmaradt kórházi átalányfinanszírozás mellett a kórházi menedzsment motivációjának hiánya: jelenleg a több elvégzett feladat leginkább nagyobb veszteséget jelent.

A 20%os fizetéscsökkentés lehetőségét megteremtő rendelkezést megalapozandó minden alternatív magyarázatot negligálva az egészségügy teljesítménycsökkenését az orvosok hálapénz nélküli motivációcsökkenésének tudják be, s ezt kívánják – legalább a lakosság szemében – fizetéselvonással mint szankcióval orvosolni.

Amellett, hogy az orvosok jövedelmének reálérétéke az infláció miatt  – mindenki máséhoz hasonlóan – még a beütemezett idei béremelés ellenére is csökken, hogy a bér ilyetén csökkentése a miniszterelnökkel 2020-ban kötött megállapodást lényegében felrúgja, az az igazi kérdés, megéri-e az orvosok ezen 5-10%-a  miatt 40000 orvost és kétszer ennyi szakdolgozót elbizonytalanítani és felbőszíteni, az Orvosi Kamara támogatását elveszíteni?

Nem lenne-e lényegesen egyszerűbb és célravezetőbb potenciális jutalommal motiválni, a dolgozni nem akaróknak pedig fegyelmit adni, ha nem használ, egyszerűen kirúgni őket?

Ha valóban a teljesítménynövekedés a cél, az jelentősen hatékonyabban elérhető lenne a kórházak teljesítményalapú finanszírozásának visszaállításával ÉS a teljesítések eddigi, a kórházak adósságát újratermelő alulfinanszírozása helyett kis mértékű felülfinanszírozásával. A kórházak érdekeltté téve rögtön megtalálnák a teljesítmény és kapacitás növelésének módjait (akár megválva az ezt akadályozó munkatársaktól), és még jutalmazásra is maradna náluk valamennyi forrás. Ezt követően már csak a megfelelő minőség méréséről és karbantartásáról kellene gondoskodni.

A bércsökkentés lehetősége határozott véleményünk szerint minden szempontból kontraproduktív, csak a hangulatot rontja, a feszültséget növeli egy már eleve kiélezett helyzetben. Mindemellett – mivel a részletszabályok, garanciák itt is hiányoznak – remekül alkalmas visszaélésekre, függésben tartásra, a feudális viszonyok konzerválására. Jelen állás szerint – ha a törvényt változatlanul elfogadják – 2023 júliusától bármely egészségügyi szolgálati jogviszonyban dolgozó fizetése csökkenthető 20%-kal egy ma még átabotában sem ismert, kipróbálatlan szempontrendszer és értékelés alapján – fellebbezési lehetőségről, kontrollról szintén nem tudunk semmit.

Mindezen okokból a beadott módosítóban a MOK a minusz húsz százalékos fizetéseltérítés lehetőségének kihagyását javasolta. 

 

Az alapellátás újraszervezéséről :  

Pro: Kétségtelen, az ismert problémák –  az évek óta üresen álló számos körzet, az orvosok igen eltorzult korfája (rengeteg az idős, nyugdíj mellett dolgozó kolléga), az utánpótlás elégtelensége, a kompetenciahatárok rosszul meghúzott volta (pl. második szakvizsgák használhatósága) – miatt az alapellátás is átalakításra, megújításra szorul.

Con: A jelen terv alapján az alapellátás átalakítása szintén az önkormányzatiság és az önállóság leépítésének irányába mozdul e. lA helyi megegyezések törvényességi kereteinek – az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény és a végrehajtási rendelete – betartatása helyett a jogalkotó itt is a központosítás mellett döntött.

Az eddig relatíve önálló – egyben a leépült-leépített szakfelügyelet, ÁNTSZ, NEAK miatt kissé ellenőrizetlen – háziorvos hirtelen több „főnököt” is kap: kórházi vezető, (még nem létező) járási centrum, OMSZ, kollegiális vezető. Az eddig választható ügyeleti munkavállalás helyett minden orvosra vonatkozóan kötelező ügyeleti ellátás bevezetésének veszélyeiről lentebb lesz szó. Nyitott kérdés, hogy praxisalap nélkül mi lesz az orvos önhibáján kívül eladhatatlannak ítélt körzetekkel. Az sem látszik a költségvetésben, hogy a praxisközösségek egyik fontos pillérét jelentő plusz szakdolgozók honnan lesznek finaszírozva. Az is csak remélhető, hogy a szakdolgozók béremelése az alapellátásban dolgozók számára is elérhető lesz. További, aktuális kérdés, hogy az alapellátásban is megjelent rezsiválságot hogyan kívánja megoldani a finanszírozó.

 

Az alapellátási ügyeleti rendszer átalakításáról: 

Pro: Az eddigi, széteső, egyenetlen, redundáns, csak az utóbbi időben is több botránnyal terhelt ügyeleti rendszert valóban át kell alakítani. Az akár kevesebb, de magas és egyenletes szakmai színvonalon működő ellátóhely jó irány. Az éjszakai hívások túlnyomó részében valóban a mentőszolgálat az illetékes. A magas képzettségű, akár diplomás szakdolgozók bevonása az ellátásba, rájuk nagyobb felelősség és önállóság ruházása időszerű és jó irány – ezt a modellkísérlet is megerősítette.

Con: Az átalakításban hivatkozott modellkísérlet valódi eredményei nem publikusak. Abban a – korfa szerint zömében idős – háziorvosok bevonása nem szerepelt, így erről nem is lehetnek adatok. Nem hivatalos információk szerint a mentőszolgálat az ügyelettel megnövekedett feladatainak ellátását alig győzte humán erőforrással, a működéshez már területekről is kellett munkaerőt oda irányítani. Ha a rendszer mindenütt így működik majd, az átvezénylés mint segítség nem lesz lehetséges – a mentőszolgálat a feladat ellátását többlet forrás és munkaerő nélkül nem győzi majd. Az idős háziorvosok és alapellátó  gyermekorvosok – még ha csak délután 4 és este 10 óra között is – ügyeleti munkavégzésre kötelezése minimum kétélű fegyver. Reális veszélye van annak, hogy a nyugdíj mellett dolgozó kollégák egy része így már inkább a megérdemelt pihenést választja, további üres, ellátatlan körzeteket eredményezve.

A MOK javaslata fenti okokból egy rugalmasabb rendszer bevezetése lenne, ahol az adott területen helyben, a helyi adottságoknak megfelelően található meg az optimális megoldás mind a délutáni, mind az éjszakai ügyeleti feladatok ellátására. Benyújtott módosító javaslatunk éppen ezért nem betonozná be az OMSZ szerepét, hanem kormányrendelettel lehetőséget adna a rendszernek a tanulásra, önkorrekcióra.

 

A gyógyító és szociális ellátás szétválasztása

Pro: Jelenleg valóban a magyar egészségügy nagy keresztje, hogy megfelelő háttér hiányában a gyógyító munka mellett jelentős szerepet kénytelen vállalni a szociális ellátásban is. Megfelelő mennyiségű és minőségű rehabilitációs intézmény valamint krónikus ellátó osztály és idősotthon hiányában olyan betegek is fekszenek aktív ellátásra szolgáló ágyakon, akik ezt már nem, “csak” ápolást és felügyeletet igényelnek. A két feladat szétválasztása, ezen erőforrások felszabadítása a gyógyítás számára fokozhatja annak hatékonyságát.

Con: E szétválasztás a társadalomra, családokra rakott hatalmas teher és borítékolható veszteség nélkül csak úgy kivitelezhető, ha ezzel párhuzamosan a szociális ágazatot is hatalmas mértékben megerősítik. Való igaz, a családoknak legalábbis erkölcsi kötelessége gondoskodni az idős vagy más okból segítségre szoruló rokonokról. Ugyanakkor ez ma távolról sem egyszerű, nem véletlenül alakultak ki a modern társadalmakban a közösségi szerepvállalás, szociális ellátás különböző formái. A “hagyományos”, egy keresős családmodellek mellett a háztatást vezető asszonynak “csak” egy plusz feladatot jelentett az elgyámoltalanodó nagyszülők felügyelete, gondozása. Ma a legtöbb család nem engedheti meg magának a két kereső egyikének tartós otthonmaradását, bérnővért, “erdélyi asszonyt” is csak a tehetősebbek tudnak megfizetni két fizetés mellett is. Hasonlóan a színvonalas idősotthonok “beugrója” és havidíja is csak keveseknek kigazdálkodható. A családok  nagy többségét egy akár “csak” demens, így folyamatos felügyeletre szoruló idős rokon  ellátása is lehetetlen helyzet elé állítja. Már a megelőző években is hatalmas problémát jelentett az otthonápolást végzők, a Hocpice szolgálatok krónikus és növekvő alulfinanszírozottsága, mely mostanra közel ellehetetlenítette működésüket. Ezen szolgáltatók és a krónikus ápolási osztályok nagyfokú megerősítése, ezen terület finanszírozásának igen jelentős megemelése nélkül túlzás nélkül humanitárius katasztrófa következhet be – a leromlott állapotú betegek és ápoltak jelentős része pedig visszaterhelődik az egészségügyre, azaz még az eredeti szándék is hiábavaló lesz.  Jelenleg:
– nincs tisztázva a fenntartó
– nincs tisztázva a leválasztott ágyak további normatív támogatása
– nincs tisztázva, hogy a beharangozott térítési díj megállapításánál figyelembe veszik-e a szociális helyzetet.

 

Ma, november 29-én lezajlott a parlamenti Népjóléti Bizottság ülése, amelyen döntés született a MOK által javasolt módosítókról. Az ülésen a MOK részéről Kincses Gyula elnök és Álmos Péter alelnök vettek részt, Kincses Gyula hozzászólási lehetőséget kért és kapott. Mint megtudtuk, a MOK által Rétvári Bence belügyi államtitkárnak megküldött módosítókat ő kérésünk ellenére nem terjesztette a Bizottság elé, megtette viszont ugyanezt a Demokratikus Koalíció és Tordai Bence képviselő. Kincses Gyula rövid felszólalásának váza a következő volt:

  1. A Magyar Orvosi Kamara pozitívumnak tartja, hogy a Kormány hosszabb késlekedés után hozzákezd az egészségügynek a megváltozott szükségletekhez technológiai környezethez való hozzáigazításához.
  2. A parlamenti vita megnyugtatott minket, hogy korrekt véleményt adtunk a törvényről, mert a hosszú vitában mind a kormánypártok, mind az ellenzék rendszeresen hivatkoztak a MOK véleményére. Ezek szerint jól foglaltuk össze a törvénycsomag várható előnyeit és kockázatait.
  3. A MOK ebből a realista szemléltből kiindulva olyan módosító javaslatokat készített, melyek megfogadása az orvostársadalom és a kormányzat közös érdeke.
  4. Történeti tapasztalás és a szomszéd országok példája bizonyítja, hogy ilyen változások az egészségügyben mindig rejtenek szakmai és politikai kockázatot. A még meglevő, de törékeny ágazati munkabékét nem kellene elsietett, illetve az egészségügy dolgozóinak érdekeit feleslegesen sértő rendelkezésekkel kockáztatni
  5. Ha – mint ahogy a parlamenti vita bizonyította –, a politika referenciapontnak tekinti a MOK véleményét, akkor kérjük, hogy az ellátásbiztonság és az ágazati munkabéke megőrzése érdekében támogassák a MOK által készített módosító javaslatokat.

Az ezt követő megbeszélés során az derült ki, hogy a Belügyminisztérium és Takács Péter államtitkár a beadott módosító javaslatokból kettőt hajlamos támogatni: azt, hogy a praxisjog eladásánál az eladó-vevő viszony és lehetséges megegyezés előzze meg az OKFŐ belépéséta folyamatba, és azt, hogy a praxisközösség definiciója egészüljön ki a csoportpraxis tartalmi definíciójával is. Végeredményben a fenti kettőn kívüli módosítókat elutasították, bár a praxisalap gondolatát a szaktárca elvileg támogatja, csak a szabályozását idő előttinek tartja, az államtitkár szerint pedig a “bújtatott kirendelés” ügyben a  Munka törvénykönyve elég garanciát tartalmaz (szerintünk egy munkáltató telephelyei közötti mozgásra nem).   A vitát követően pedig a Bizottság az ellenzék által beadott módosítókat annak rendje és módja szerint egységesen leszavazta, de Takács Péter arra tett ígéretet, hogy az általuk támogatott két javaslatot a Kormány kormányzati módosító indítványként fogja bevinni a Törvényalkotó bizottság elé.

Ezen bizottsági ülés december 1. csütörtökön, a parlamenti végszavazás 7-én szerdán várható. De ez még a jövő zenéje.

 

Jelen tudásunk szerint  a várhatóan a parlament elé kerülő, az egészségügyi reformot megalapozó új törvény legnagyobb hibái továbbra is azok, amik hiányoznak belőle. Nincs benne szó a finanszírozás megújításáról, a köz- és magán együttélésének, átjárhatóságának régen várt szabályozásáról, a minőség és hatékonyság érdemi ellenőrzéséről és javításának módjairól, a hiányzó protokollok és elavult minimumfeltételek pótlásáról. Nem derül ki, az egész változás hogyan és mikorra eredményezi a betegutak rendberakását, a várólisták csökkenését, a betegbiztonság növekedését. Nincs szó benne népegészségügyről és megelőzésről, oktatásról. Nincs szó benne a szakdolgozók megígért béremeléséről.   Ígéret szerint ezen területeket a közeli jövőben rendeletek és nem törvények útján szabályozzák majd. Legyen úgy – de egyelőre mindez átláthatatlan. 

Összességében elindult egy változás, mely közel annyi fenyegetést hordoz, mint ígéretet – és mindkettőnél több bizonytalanságot. Első kísérletünk a törvény éleinek lefaragására, a “kockázatok és mellékhatások” csökkentésére igen szerény eredményekkel zárult. Ugyanakkor érdemi változtatás nélkül a helyzet biztosan romolna. Az idő kerekét megállítani nem lehet, visszafordítani még úgy se. A meglévő kétharmados kormánytöbbség a törvényt valamilyen formában megszavazza majd. Marad az, hogy – fel- és elismerve minden fent sorolt hibát és hiányosságot – elfogadjuk a változást és megpróbáljuk a már mozgásba lendült szekeret nekünk tetsző irányba fordítani és elfogadható, egyenletes sebesség tartására bírni. Ki kell választanunk és támogatnunk kell a megfelelő megoldásokat, folyamatosan alternatívák felmutatásával kell opponálnunk a rosszakat és akár a nyomásgyakorlás különböző formáit bevetve tiltakoznunk az elfogadhatatlanok ellen. Meg kell próbálnunk – noha jogos igényt benyújtó rajtunk kívül is van elég – a lehető legtöbb, értelmesen felhasznált anyagi forrást kicsikarnunk az ágazatunk számára, kezdve a szakdolgozói béremeléssel. Az amúgy is sok sebből vérző  magyar egészségügy Achilles-sarka ma az emberi erőforrás, s ezen belül a két legkritikusabb terület a szakdolgozók elfogyása bér és megbecsülés hiányában, illetve az alapellátást meghatározó háziorvosok és alapellátó gyermekorvosok elfogyása kiöregedésük, haláluk miatt. Ha legalább az ő helyzetüket sikerülne rendezni, úgy – noha a körülmények távolról sem optimálisak – lenne esély és remény az egészségügyi rendszer javulására, s vele arra, hogy egyszer majd -talán – egy lege artis egészségügyi reform ne a füstölgő romokból kell kezdje az újjáépítést. Van azonban esély a közellátás további romlására, az egészségügy kettészakadására is. Ha ez látszik bekövetkezni, még mindig hátraléphetünk, mondhatunk egy ércesen zengő NEM-et az egészre és maradék méltóságunkat és szabadságunkat óvva ki-ki választhat egy ízlésének megfelelő elefántcsont tornyot vagy búvóhelyet.

Most még nem tartunk itt – van még miért és hogyan küzdeni! Noha az egészségügy rendbetételének feladata jelentősen kockázatosabb a kívánatosnál, a címben megidézett rulettkerék még nem forog, a “Rien ne va plus” még nem hangzott el – van még idő nekünk is megtenni tétjeinket. Az eredmény tökéletes nem lesz, de jobb még lehet – hozzuk ki a helyzetből, amit tudunk!

Forrás: mok.hu

Foglalkozás-egészségügyi díjtétel ajánlás 2022

Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló 2006. évi XCVII. törvény 2.§ o) szakaszában kapott felhatalmazás alapján a MOK Elnöksége az alábbi ajánlást adja a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatási alapdíj vonatkozásában.
Az elnökségi határozat száma: 124/2022.11.16

 

A munkáltató által eltérő megállapodás hiányában fizetendő ajánlott szolgáltatási díjak

Foglalkozás-egészségügyi osztály Ft/Fő/év
D 20.000
C 20.000
B 24.000
A 24.000

INDOKOLÁS

 

A foglalkozás-egészségügyi szolgálatról szóló 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet 1. számú mellékletében szereplő díjtétel ajánlás elavult, a gazdasági realitásokat nélkülözi, az 1999. február 04. óta, 22 éve nem változott.

A foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatás nem betegvizsgálatot jelent, hanem komplex munkahelyi munkaegészségügyi feladatrendszert, melynek többek között része a kockázatértékelés, a védőeszköz kiválasztás és tanácsadás, a munkakörnyezet folyamatos ellenőrzése, szakvélemények készítése, járványvédelmi feladatok (a foglalkozás-egészségügy a Covid idején az egyedül változatlanul tovább működő egészségügyi ellátórendszer volt), új technológiák rendszerbe állításának munkaegészségügyi vizsgálata, munkahigiénés mérések szervezése is. Ezen feladatokat a vonatkozó munkavédelmi törvény és rendeletek tételesen felsorolják. Ezen felül további költségelemként megjelenik a rendelők fenntartása, az informatikai rendszerek fenntartása és folyamatos fejlesztése, a használt orvostechnikai eszközök időszakos kalibrálása, minőségbiztosítási feladatok, valamint az amortizáció is.

szükséges foglalkozás-egészségügyi feladatokat nem a munkavállalók ipari ágazatok szerint történő ABCD besorolása határozza meg, hanem az adott munkahelyen fennálló egészségkárosító kóroki tényezők, és az azok által kiváltott egészségkárosodások megelőzéséhez szükséges vizsgálatok és tevékenységek fajtái és mennyisége.

A MOK által ajánlott alapszolgáltatási térítési díj egy főre eső éves összege még mindig alacsonyabb, mint a magánegészségügyi ellátásban bármilyen szakorvosi vizsgálat ára, ugyanakkor ezért a díjért a munkáltató nem kizárólag szakorvosi vizsgálatot kap, hanem komplex egészségügyi szakértői szolgáltatást, amely nem csak a munkavállaló érdekét szolgálja, hanem nagymértékben hozzájárul a cég működésének fenntartásához, a hatékonysághoz és termelékenységének fejlesztéséhez.

A MOK célja, hogy a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás egységesmagas színvonalú preventív orvosi szolgáltatássá váljon, ennek alapfeltétele a szolgáltatás méltányos ellentételezése, amelynek fejében a munkáltató is joggal várja el a minőséget az elvégzett munka során.

Forrás: mok.hu

Beszámoló a Takács Péterrel történt egyeztetésről

2022. november 2-án 5 napos véleményezési határidővel megkaptuk Takács Péter egészségügyért felelős államtitkártól a kormány-előterjesztés tervezetét „az egészségügyi ellátórendszer megújításához szükséges intézkedésekről”. A tervezetet megküldtük a területi szervezeteknek, és kértük a véleményüket. Számos beérkezett vélemény született, melyekkel a területi szervezetek érdemben egészítették ki a véleményünket. Az így készült és határidőre megküldött véleményünket  itt   olvashatják.
November 9-én, szerdán államtitkár úr konzultált a MOK elnökségével. Először ismertette a tervezet jogi státuszát: a tervezetet a Kormány Kabinet társadalmi vitára alkalmasnak találta, és ennek kapcsán küldte meg az államtitkár a társkamaráknak, a reprezentatív szakszervezetnek és a kórházszövetségnek véleményezésre.

A megbeszélésen rögzítettük, hogy fontos, hogy hosszú halogatás után a kormány hozzákezd az egészségügyi átalakításához. Államtitkár úr arra a felvetésünkre, hogy az előterjesztés nem elég komplex, számos fontos kérdésről – mint például a finanszírozás, vagy a köz- és magán együttélése – nem beszél, elmondta, hogy az előterjesztés nem egy komplex program, hanem a jogszabály-tervezet indoklása és értelmezése. Az alapvető cél a változások elindításához szükséges törvényi háttér megteremtése. Ezért a valóban lényeges rész az, amit a normaszöveg-javaslatok tartalmaznak. Az előterjesztés ezeket értelmezi, egyéb problémákkal – pl. köz- és magán viszonya, általában az egészségügyi szolgálati jogviszonnyal kapcsolatos kérdések, vagy a finanszírozás – nem foglalkozik, mert ezek vagy 2023. I. negyedévében kerülnek Parlament elé, vagy – mint pl. a finanszírozási kérdések – nem igényelnek törvényi szabályozást, hiszen a jelenlegi törvényi keretek között is módosítható a HBCs, vagy bármilyen finanszírozási szabály.

A részletes megjegyzéseinkre válaszolva az alapellátás kapcsán államtitkár úr elmondta, hogy az üres praxisok formális felszámolása az elsődleges cél, tehát praxisjogot nem fognak senkitől elvenni, ezért annak a kárpótlása sem merül fel. Az az alapvető cél, hogy a tartósan betöltetlen praxisok ne helyettesítéssel legyenek megoldva, hanem a praxis határok egyenletesebb méretű elosztásával valóban betöltött körzetekké alakuljanak át. Elmondtuk azt a kockázatot, hogy ma azért is maradtak fenn a kisméretű betöltetlen praxisok, mert a ténylegesen ellátó orvos a helyettesítéssel jobban jár, mivel a saját praxispénze és a helyettesítési pénz általában magasabb, mint az összevont praxis degresszióval sújtott összbevétele. Államtitkár úr azt válaszolta, hogy ez természetesen a degressziós szabályok változtatását is hozni fogja. Államtitkár úr nyitott volt arra a felvetésre, hogy nem lehet egységes mérethatárt meghatározni az alapellátásban, mert más kell a felnőtt, a gyermek, a vegyes és fogászati praxisokban.

Érdemi vita alakult ki az ügyelet kapcsán. A megbeszélésbe bekapcsolódott Soós Zoltán, a Háziorvosi Csoport vezetője is. Államtitkár úr elmondta, hogy a koncepció az, hogy kevesebb számú ügyeleti pont lesz az országban, és ezek 16.00-22.00 óráig adnak ügyeletet, és amennyiben ez idő alatt ki kell vonulni, abban az esetben az OMSZ koordinálja a kivonulást és biztosítja az orvos szállítását.

Azt is tisztáztuk, hogy attól, hogy az ügyelet 16.00 órától működik, azok a praxisok, ahol 16.00 óra utánig, vagy akár 20.00 óráig tart a rendelés, ettől még rendelhetnek az eddig megszokott rendelési időben. Államtitkár úr szerint az ügyeleti ellátást az OMSZ koordinálja. Az ügyeleti ellátásra vállalkozói vagy megbízási szerződést az OMSZ-al fognak kötni az orvosok, az óradíj 8.500 forint plusz szociális hozzájárulás nagyságrendben várható. Államtitkár úr szerint a háziorvosok szerződésében benne lesz, hogy havi 2 ügyeletre kötelezhetők. Sikerült tisztázni, hogy a tervezetben elírás az, hogy reggel 8.00-ig vezényelhet vagy irányíthat beteghez háziorvost az OMSZ, ez kizárólag az ügyeleti időpontra érvényes, 22.00-től 8.00-ig az OMSZ a saját állományával vagy szerződött orvosaival látja el az ügyeletet. Amennyiben a háziorvos anyagi és szakmai érdeke úgy kívánja, ebben részt vehet, de erre nem kötelezhető.

Elmondtuk, hogy az OMSZ feladatellátásával kapcsolatban vannak kétségek, és főleg a háziorvosi kar életkori sajátosságai miatt az ügyeletet bizonyosan nem mindenki fogja/akarja vállalni, ez akár további praxismegszűnésekkel is járhat. Azt is említettük, hogy a Hajdú-Bihar megyei modellkísérletet csak részben tartjuk relevánsnak.

Abban egyetértés volt, hogy a körzethatárok kijelölésének jogát az OKFŐ-höz kell telepíteni. Szintén egyetértés volt abban, hogy össze kell rendezni a körzethatárokat és az ügyeleti területek határait.

Az alapellátás kapcsán felvetett aggályainkat államtitkár úr nem osztotta, azaz kitartott az eredeti koncepció mellett.

A járóbeteg szakellátás tekintetében sikerült tisztázni azt, hogy a rendelőintézetek átvétele egy folyamat, nem pedig egy egylépcsős-határnapos kötelezettség, és a fenntartásra vonatkozik, sem a tulajdont, sem a működtetést nem érinti. Azaz önkormányzati tulajdonban maradnak a rendelőintézetek, a működtetésről pedig az a megyei vezető intézmény fog gondoskodni, amelyhez integrálják azokat. Arra a kérdésre, hogy minden rendelőintézet a megyei kórházhoz fog-e tartozni, azt a választ kaptuk, “amelyet az állam átvett, az mind”.
A kórházi rendszerre vonatkozóan elmondtuk, hogy az integrálás a szakmai előnyeit, a kapacitásgazdálkodás lehetőségét, az ésszerű szerkezet konszenzusos kialakítását értjük, de ez túl nagy szabadságot ad a mamut munkáltatónak és megteremti a bújtatott vezérlés lehetőségét, azaz miután egy munkahelyről van szó, külön díj kompenzáció nélkül lehet a dolgozókat különböző telephelyek között mozgatni. Államtitkár úr szerint ez nem fog nagyobb változásokat hozni a kollégák életében az eddiginél.
Arra a kérdésre, ha a városi kórház nem önálló intézmény, akkor hogyan kaphat irányítási funkciókat, államtitkár úr elmondta, hogy el kell választani az irányítási- és szakfeladatellátási funkciókat. Gazdasági, irányítási, humánerőforrás gazdálkodási kérdésekben a megyei kórház egy intézmény a városi kórházakkal és szakrendelőkkel, de ez nem zárja ki azt, hogy a városi kórházak delegált hatáskörként önálló irányítási, szervezési felelősséget kapjanak egyéb kérdésekben, pl. a prevenció szervezésében. Itt derült ki, hogy e tekintetben az EFI-k is a városi kórház prevenció-szervezési részéhez fognak tartozni.

Ezután jutottunk el a legérdemibb kérdéshez, a teljesítménymérés, és az ehhez kapcsolt béreltérítés kérdéséhez. Álláspontunk ismert, és közöltük, hogy változatlan. Államtitkár úr elmondta, hogy nem kell ettől annyira félni, hiszen a közigazgatásban is létezik a teljesítménymérés, ugyanakkor a gyakorlatban ez a dolgozóknak csak a kb. 5 százalékát érinti, tehát itt a szélsőségesen alul- vagy felülteljesítő kollégákat érinti csak. Álmos Péter alelnök kérdésére válaszul elmondta, hogy a teljesítmény mérését modellezték, és azt találták, hogy kis számú kolléga az, akinek a teljesítménye érdemben visszaesett. Ez elsődlegesen a műtétes szakmák idősebb, vagy vezető beosztású kollégi között jellemző, akiknek az életében vélhetően a hálapénz korábban komoly szerepet játszott. Államtitkár úr szerint ezt a szűk réteget kell ösztönözni arra, hogy aktívabban vegyen részt a munkában. Ismételten elmondtuk, hogy lassan november közepén vagyunk, és a 2023. január 1-től bevezetni kívánt teljesítménymérésről semmilyen információnk nincs, tehát elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a hátralévő másfél hónap alatt konszenzusos mérési technikát lehet kidolgozni, valamint fél év alatt ez alapján már valós, és béreltérítéshez kötött értékelést lehet készíteni.

Elmondtuk, hogy a MOK változatlanul négyelemű jövedelemszerkezetet tart elfogadhatónak:
egységes, csupán a szolgálati időtől függő alapbér
szakterületi és beosztási pótlékok
minősítés alapú többletdíjazás
eseti, változó díjak (ügyeleti díjazás, helyettesítési, kirendelési pótlék, jutalom stb.)
Államtitkár úr elmondta, hogy érti az érveinket, de e tekintetben hajthatatlan maradt,
az ellátás hatékonyság érdekében a mérést el kell végezni és az ösztönzést be kell vezetni,
a jelen gazdasági körülmények között többletpénz erre nincs.

Fenntartásainkra válaszként megígérte az OKFŐ hivatala által kidolgozott minősítési szempontok mielőbbi megosztását a MOK-kal, az objektív szempontok transzparenssé tételét és a felülvizsgálati lehetőség megteremtését. Mi jeleztük, sem a rendelkezéssel, sem annak ütemezésével nem értünk egyet, de a transzparens, objektív szempontok megismerhetőségét a témáról folytatott további párbeszéd előfeltételének tartjuk. Államtitkár úr erre ígéretet tett.

A megbeszélés utolsó részében a közreműködőkről beszéltünk. Itt államtitkár úr egyértelműsítette, hogy a közreműködők kivezetéséről nincs szó – bár új szerződések kötését korlátozni fogják –, a személyes közreműködés az, amit szeretnének kivezetni. Itt is kifejtettük, hogy ott, ahol kvázi bújtatott foglalkozásként működik a személyes közreműködés, elképzelhetőnek tartjuk a szerződés felmondását és az Eszjtv. alá tartozó munkavégzést, de számos olyan helyzet van, ahol rugalmas, vagy részfeladatos munkavégzést személyes közreműködő tudja hatékonyan ellátni. Államtitkár úr erre azt mondta, hogy egy nagy kórházban – mint a  megyei kórház –  a több telephely felé végzett munkavégzés ezt lehetővé teszi, illetve azt is felvetette, hogy ilyen feladatokra az OKFŐ-nél foglalkoztatott központi alkalmazás is megvalósítható. Álláspontja határozott volt abban, hogy a személyes közreműködés lehetőségét 2024-től ki akarják vezetni.

Összegzésként: a másfél órás megbeszélésen államtitkár úr érdemben árnyalta, értelmezte az előterjesztést, illetve korrigálta annak pontatlanságait. Mindkét fél kifejtette álláspontját, és bár általánosságban a MOK elnöksége elfogadja a szerkezeti változások szükségességet, érdemi kérdésekben (indikátor alapú negatív béreltérítés, a személyes közreműködés generális felszámolása) az álláspontok nem közeledtek, azaz államtitkár úr is kitartott az előterjesztésben leírtak mellett és a MOK elnöksége is egyértelműsítette, hogy a teljesítmény-mérés bevezetésének  módját és ütemezését elsietettnek és nem kellően kimunkáltnak tartjuk, és az alapbér ehhez kapcsolt csökkentését visszaélésekre módot adónak, a feudális viszonyrendszert megerősítőnek, egészében és kontraproduktívnak tartjuk. Bár magát az intézményi, és abban az egyéni teljesítmény mérésének előkészítését, kidolgozását, majd megfelelő gyakorlati próba után a bevezetését támogatjuk, de az alapbér negatív eltérítésének kérdésében nem vagyunk hajlandóak kompromisszumra.

Magyar Orvosi Kamara Országos Elnöksége

Forrás: mok.hu