Közismert és érthető, hogy a kamarai tagság sokaknak felesleges terhet jelentett – vagy azért, mert nem érdekli őket a kamara; vagy zsigeri ellenállást éreznek minden iránt, ami kötelező; vagy nem gondolják úgy, hogy az érdekeik kellően megjelentek a kamara tevékenységében; vagy nem az volt a tapasztalatuk, hogy bármit is ért volna a kamara… Mi több, biztos sokan vannak olyanok is, akiknek egyéni szimpátiájuk, szakmai érdekük, politikai nézetük is ütközött a kamara jelenlegi irányával.

Ezt a cikket nekik szánom, a kamara belső ellenzékének, a kamarával elégedetleneknek. Meggyőződésem ugyanis, hogy nemcsak a kamarának van szüksége rájuk, hanem nekik is a kamarára.

Miért maradjon MOK-tag az, aki nem találta meg a számítását a MOK-ban?

1. Az egységért.
Bár a lex MOK gyorsan és nagyot rombolt a kamara 35 éves testületén, szintén példátlan az az összefogás, amit kollégáink személyes szimpátiájukon, politikai preferenciájukon vagy nézeteltéréseiken felülemelkedve mutatnak az alapellátásban a rendszer átalakításának racionalizálása érdekében vagy az ÖVT-felmondás kapcsán. Úgy tűnik, bármennyire is megosztott a magyar társadalom, a szakma kezdi érteni és érezni, hogy az egyéni szempontjainknál többet ér a szolidaritás és az összefogás, hiszen az erő az egységben van. Sokan vannak, akik mostanában kezdték el érezni, hogy a számos hibája ellenére a kamara képes valamiféle szakmai alapokon szerveződő egységet képviselni.
Ez a szakmai egység került most veszélybe. Pedig a szakmának szüksége van az egységre, és ennek az elvesztése többet árt, mint amennyi a kamarából való kikerülés egyéni nyeresége.

2. Mert a kamarán belül biztosan demokrácia van.
Fontos leszögezni: a Magyar Orvosi Kamara egy demokratikus elvek mentén működő szervezet, mindig is az volt. Az alapszabálya szerint négyévente területi választásokat tart, kiállítja a területi tisztségviselőit, összeállítja az Országos Küldöttgyűlést, majd megválasztja a mindenkori Országos Elnökséget. Ez minden regnáló elnök alatt demokratikusan zajlott. Az, hogy a kamara az elmúlt 35 évben az alkalmankénti erőfeszítések ellenére merev volt, hogy sok tag azt érzi, sosem volt valós kapcsolata egyik elnökséggel sem, és a kamara nem képviselte az ő érdekeit, részben a mindenkori elnökségek saját kommunikációs hibája, részben pedig a szakmai egység hiányának, a tagok inaktivitásának tudható be. Ugyanis a négyévente tartott, egyébként demokratikus választásokon jellemzően nagyon kevesen vettek részt a jelöltállításban. Kevesen érezték azt, hogy személyesen is alakíthatják a kamarát már onnantól, hogy kit jelölnek (jelölnek-e bárkit) a saját választókerületükben.

3. Mert választások és ezáltal új lehetőségek jönnek.
Az egészségügyi salátatörvény, az ügyeleti rendszer átalakítása, az ÖVT-felmondás és a lex MOK mellett talán még nincs eléggé napirenden a tény, de éppen idén, 2023 júniusában lesz esedékes az újabb kamarai választás. Minden választás lehetőség arra, hogy a tagok véleménye hangsúlyosabban megjelenhessen a kamarán belül. Minden választás lehetőség arra, hogy az ellenvéleményt képviselők összeálljanak, és lehetőségként, alternatívaként mutassák meg magukat a kamarán belül. Így történt ez 2019-ben is, és ha a többségi vélemény azt kívánja, hogy az akkori újítók helyett idén más újítók jöjjenek, ez meg is valósulhat. Azt gondolom, hogy ami a politikai kultúra hiányosságai miatt nem történhetett meg a szélesebb szakmapolitikában, nevezetesen hogy egy ellenvéleményt formáló csoport egységgé állhasson össze, és erejét megmutathassa, az a kamarában bármelyik választáson megtörténhet. Mi több, jobb lenne, ha újra meg újra megtörténne.

4. Mert választásoktól függetlenül is alkothatnak csoportokat kamarán belül.
A tagoknak nemcsak négyévenként van lehetőségük arra, hogy valamilyen formációba tömörülve hangot kapjanak a kamarán belül. Kevesen tudják, de az Alapszabály értelmében a MOK-tagoknak lehetőségük van csoportalapításra, hogy ezáltal hangsúlyosabban meg tudjanak jelenni a kamara munkájában. Így született meg a Háziorvosi Csoport vagy a Szakorvosjelölti Csoport is, mégpedig azért, mert alapítóik úgy érezték, az Országos Elnökség nem látja, és ezáltal nem képviseli eléggé az érdekeiket, ők viszont struktúra nélkül nem tudják érvényesíteni azokat.
Ha csak egyetlen előnyét kéne megneveznem a kamarai tagság fenntartásának, az talán pont ez lenne: bizonyos keretek között egy kisebb csoport érdekének megjelenítésére is lehetőség nyílik. Márpedig lex MOK ide vagy oda, egy közös érdek által összefűzött csoportnak még mindig többet ér egy nagyobb köztestület zászlója alá beállni, és az érdekeiket a köztestület nevében képviselni például a döntéshozók felé, mint egyedül állni a hányattatott civil élet pusztájában, és egyedül kiabálni. Egy ilyen törekvést olvashatnak dr. Daróczy-Gaál Ágnessel készült interjúnkban is: a vállalkozó orvosok hogyan állnak össze a kamarán belül közös formációvá, ha már egyszer úgy érzik, sem a kamara, sem a döntéshozók nem képviselték eddig őket eléggé.

Miért van szüksége a MOK-nak a kritikára és az ellenzékére?

Kézenfekvő lenne azt mondani, hogy a MOK-nak jelenleg érdeke, hogy minél több tagja maradjon. Ez teljesen igaz, az igazságnak azonban csak egy szelete. Az is ugyanennyire fontos, hogy ne csak azok maradjanak a kamarában, akik egyetértenek a jelenlegi vezetéssel. A szakmapolitika talán fel sem ismeri még, mekkora baj, ha az ellenvéleményt képviselőket elhallgattatják, mi pedig száguldó vonatként rohanunk előre. Egy fékek és ellensúlyok nélkül száguldó vonatban ugyanis ott a veszély, hogy kisiklik, és mindent tönkretesz magában és maga körül. Egyetlen elnökségnek vagy hatalmi szervnek sem tesz jót, ha nincs valós, erős, tenni akaró ellenzéke, és egyszerre szabadul el, és zár le a saját ideái mentén. Időnként minden szervezetnek és szakmának kell a frissítés, a megújulás és az újratervezés, de ez csak akkor lehetséges, ha van ellenvélemény, és vannak, akik hangot tudnak adni neki.

A kamarának minden tagra szüksége van, és minden tagnak szüksége van a kamarára!

Kedves Rezidens és Szakorvosjelölt Kollégák!

A 2019-es választásokat követően felállt új kamarai vezetés teljesen új attitűddel viszonyult a fiatalokhoz. Az Elnökség találkozóra hívta a Magyar Rezidens Szövetség és az egyetemek hallgatói önkormányzatának képviselőit, meghallgatta elképzeléseiket, problémáikat, és nyitottnak bizonyult a konstruktív jövőbeli együttműködésre. A hálapénzellenes kampány részeként nagyszabású online felmérést végeztünk az egyetemek hallgatói között, ennek eredményét az Elnökséggel közösen egy fiatal rezidensekből álló csapat ismertette az akkori államtitkár asszonnyal, emellett képzésünk problémáit is ismertethettük.

A Covid-időszak és az új szolgálati jogviszony során felmerült, specifikusan a rezidenseket érintő problémák rávilágítottak arra, hogy szükség van a kamarán belül a véleményünk erősebb közvetítésére. 2021 tavaszán megalapítottuk a Szakorvosjelölti Csoportot, ezt követően rendszeresen részt veszünk az elnökségi üléseken, és közvetítjük a fiatalok problémáit, elképzeléseit.

Tavaly tavasszal, a MOK első kongresszusán dr. Takács Péter államtitkár úr beszéde optimizmusra adott okot: „Olyan anyag nem megy a kormány elé, amiben nincs egyetértés” –hangzott el. Végre a szakma véleményére is kíváncsiak – gondoltuk többen. Teltek a hónapok, valódi egyeztetések nem zajlottak, de egyre több információ szivárgott ki az új tervekről. 2022 októberében pedig az MRSZ kongresszusán az államtitkár úr személyesen ismertette terveit: vezénylés, -20% bércsökkentés, a magánorvosok kötelező állami „továbbképzése”. A kamara a tervezetet hivatalosan csak a beterjesztés előtt, ötnapos véleményezési határidővel kapta kézhez, ehhez a mi csoportunk is adott be módosító javaslatokat, ám végül egy sem került be a törvénybe.

A törvény elfogadását követően online felmérést végeztünk, melyben a válaszadók 95%-a elutasította annak vitás pontjait, erre alapozva 2023. február 4-én, a rendkívüli Országos Küldöttgyűlésen elhangzott beszédemben a szakorvosjelöltek véleményét tolmácsoltam.

A küldöttek elsöprő többséggel szavaztak a nyomásgyakorló akcióra, amely szinte el sem indult még, de a kormány haragja elképesztő sebességgel és erővel sújtott le a kamarára: aljas, hazug indokokkal megszüntette a kötelező tagságot, és elvette az etikai ügyek tárgyalásának lehetőségét. Az üzenet egyértelmű: megfélemlítés, elhallgattatás, presszió.

Csak rajtunk áll, hogy ezt hagyjuk-e. A kamara ereje a tagságban van, jelenleg nincs más szervezet az országban, amely megfelelő infrastruktúrával, szervezeti felépítéssel, jogászi háttérrel rendelkezik ahhoz, hogy kiálljon értünk, rezidensekért és szakorvosjelöltekért. Mi kiállunk a kamaráért? Megér nekünk havi kétezer forintot, hogy legyen egy szervezet, amely minket képvisel, kiáll értünk, a betegeinkért, a hivatásrendünk tisztaságáért? A válasz szerintem egyértelmű, nem szabad hagynunk, hogy a politika a fejünk felett, nélkülünk hozzon döntést szakmai kérdésekben. A kiállásunkon múlik, hogy független szakemberek vagy csupán sakkbábuk leszünk egy táblán, ahol az orvost A-ból B-be vezénylik kényükre-kedvükre, ahol szakmaitalan minősítési rendszer alapján csökkentik a fizetésünket, ahol „önkéntesen” vállalhatunk munkát kórházi orvosként a háziorvosi ügyeletben.

Te ilyen jövőt képzelsz el magadnak?

Forrás: mok.hu

Ezért szeretnénk tárgyalni az EMMI közigazgatási államtitkárságával és a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósággal. Jelenleg a tagság, az etikai bizottságok és a Területi Szervezetek véleményének begyűjtése is folyamatban van, hogy a legszélesebb konszenzus alapján történhessen mindez.

A cél, hogy egyértelmű, standardizált, a társadalom igazságérzetével és az európai joggyakorlattal harmonizáló, átlátható etikai bizottsági döntések születhessenek. Védjük a nagyon nagy többséget, a hitelesen, etikusan dolgozó orvosokat; differenciáltan szankcionáljuk azokat, akik nem értik, érzik magától értetődően az etikus magatartást, és akár vessük ki a soraink közül azokat, akik visszaélnek a hivatásukból eredő bizalommal és az írott, íratlan szabályokat szándékosan áthágják.

Három nagy kérdéskört állapítottunk meg, amelyeknél elérhető változtatások  alapjában segíthetnének a fenti célok elérésében.

Arányos, differenciáltabb szankciók alkalmazása

Fontos elv az európai gyakorlatban is, hogy a szankciók kiszabásának fő oka a lakosság védelme: elsősorban a lakosság egészségének, biztonságának és jólétének védelme és elősegítése, másrészt az orvosok iránti bizalom előmozdítása és fenntartása.

Jelenleg „etikai vétség” és „kirívóan súlyos etikai vétség” szerepel az Etikai Kódexben, amely fogalmak támpontot adnak az Etikai Bizottságok munkájában. Az Etikai Kollégium támogatná azt, hogy ezek mellett a „súlyos etikai vétség” is bevezetésre és meghatározásra kerüljön, és ahogy a kirívóan súlyos etikai vétségek, úgy a súlyos etikai vétségek is tételesen szerepeljenek a Kódexben, nem kizárólagosan, de iránymutatóan mind az orvosoknak, mind az etikai bizottságoknak is. Ez differenciáltabb, egyértelműbb és standardizáltabb szankciók kiszabásában is segíthet az etikai bizottságoknak.

Elképzelésink alapján a kiszabható szankciók a jelenlegi magyarországi törvényi szabályozáshoz képest a következők lennének:

–  Nem lenne pénzbírság, etikai vétséget nem lehetne pénzbírsággal kiváltani.

–  Lehetőség lenne az orvos tevékenységének, működésének korlátozására, amely során az orvosnak az üggyel kapcsolatos belátása is számításba kerül.

–  Lehetőség van akár 3 évre korlátozni az orvos tevékenységét, amely általában nem közös megegyezésen alapul. Ezt a korlátozást minden felülvizsgálat során további 3 évre lehet meghosszabbítani, addig, amíg az utolsó felülvizsgálat alkalmával a korlátozásokat meg nem szüntetik.

– A felfüggesztés időtartama 0-12 hónapig terjedhet, nem 1-6 hónapig, amely felülvizsgálatkor még hosszabbítható is.

–  Végleges kizárás, amelynek elévülési ideje minimum 5 év, nem 2 év.

Az azonnali hatályú, ideiglenes intézkedések gyakorlatának bevezetése az etikai eljárások alatt

Ilyenkor a meghallgatáson az ideiglenes rendelkezésekkel foglalkozó etikai testület azt vizsgálja, hogy egy orvos tevékenységét korlátozni kell-e, amíg a magatartásával kapcsolatos vádakat tisztázzák, azaz legsúlyosabb esetben akár felfüggesztik-e az orvost addig, amíg az etikai eljárás zajlik.

A bizottság azonnali hatállyal intézkedést foganatosíthat, ha úgy ítéli meg, hogy ez szükséges a társadalom tagjainak védelme érdekében, vagy egyéb módon a köz vagy az orvos érdekét szolgálja. Az orvos érdekei közé tartozik az olyan helyzetek kerülése, amikor nyomás nehezedhet rá a betegek részéről, és/vagy megismételheti az erkölcstelen viselkedést, különösen, ha ezzel bűncselekmény elkövetését kockáztatja.

Az azonnali hatályú intézkedés különösen megfelelő lehet azokban az esetekben, amikor az orvos kockázatot jelent a betegek biztonságára nézve, például ha az orvos súlyosan megszegi a helyes klinikai gyakorlatokat, vagy visszaél a különleges bizalmi helyzetével, vagy ha azonnali intézkedéseket kell hozni az orvosi szakmába vetett közbizalom védelme érdekében.

Ez eltér jelenleg a magyarországi gyakorlattól az orvosi kamarára vonatkozólag, de más szakmai kamaráknál, mint például az ügyvédi vagy közjegyzői kamaráknál van mérlegelési döntése a felfüggesztésről az elsőfokú fegyelmi bizottságoknak már az eljárás alatt, az adott kamara működésére vonatkozó magyarországi törvények, belső szabályzatok alapján.

A fenti bemutatott gyakorlatok bevezetése a Magyar Orvosi Kamaránál törvényi lehetőséget biztosítana az etikai bizottságoknak, hogy a társadalom, a betegek fokozott védelme és hivatásrendünk védelme érdekében, megfelelő mérlegelést követően, akár az etikai eljárás alatt is korlátozzák, felfüggesszék a fajsúlyos etikai vádakkal érintett orvost.

Javaslat az orvosetikai eljárások a transzparenciájára

Egy olyan irányba szeretnénk elmozdulni, hogy transzparencia jellemezze  az etikai bizottságok működését, mert ebből sokat lehet tanulni: a többi etikai bizottságnak, a kollégáknak, a társadalomnak, döntéshozóknak, illetve bizonyos minőségkontrollt is jelenthetne mind az Országos Etikai Bizottságnak (OEB), mind pedig a MOK elnökségének, illetve a közgyűléseken, értékelések során is az etikai bizottságok tagjainak elvégzett munkájára vonatkozólag érdemi információt kaphatnánk.

Jelenlegi elképzeléseink szerint:

1.Támogatnánk, hogy az etikai ülések nyilvánosak legyenek, kivéve, ha az orvos egészségi állapotára vonatkozó bizalmas információkat       vizsgálnak, vagy ha kivételes körülmények állnak fenn.
2. Támogatnánk, hogy az etikai ülések jegyzőkönyvei publikusak legyenek a MOK honlapján egy orvosi adatbázishoz köthetően a határozathozatal után 12 hónapig. Ez lehetőség szerint azonosításra alkalmas módon és kereshető formában, az orvos neve, illetve egyedi pecsétszáma alapján történne
3.Támogatnánk, hogy az etikai határozatok publikusak legyenek a MOK honlapján, amíg azok hatályban vannak. Ez azonosításra alkalmas módon és kereshető formában, az orvos neve, illetve egyedi pecsétszáma alapján történne.

4.Támogatnánk, hogy a fajsúlyos szankciók kiszabását követően (így például amikor felfüggesztés történt) a hatályát vesztett határozatok egy bizonyos ideig publikusan megtalálhatók legyenek a MOK honlapján, szintén azonosításra alkalmas módon és kereshető formában.

Az egyes etikai bizottságok egymásról sem tudnak érdemben, pedig lehet, hogy az egyik bizottság jó gyakorlatából a többi is profitálhatna, vagy az esetleges hibákból tanulhatna.

Az eddigi zárt gyakorlat adott táptalajt olyan véleményeknek, hogy az orvosok védik egymást, összezárnak, és még a fajsúlyosabb eseteket is eltussolják. Mindezekben a transzparencia tudna segíteni, úgy, hogy az etikai bizottságok törvény által szavatolt pártatlan és független működését megőriznénk. Nem utolsó szempont, hogy a MOK pozitív társadalmi megítélése és ezáltal érdekérvényesítő képessége is növekedhetne a korrekt etikai határozatok transzparens megjelenítésével.

Forrás: mok.hu