A Hugonnai Vilma Egészségügy-fejlesztési Program részeként betervezett 510 milliárd forintos többletforrás – amellyel a szektor költségvetése eléri a 4604 milliárd forintot – üdvözlendő jele annak, hogy a kormányzat stratégiai prioritásként kezeli a nemzet egészségi állapotát és az ellátórendszer működőképességének javítását.

A tervezett költségvetési növekedés mérsékli az ország lemaradását. Részben a múltbeli mulasztásokból fakadó „lyukakat foltozza” (például a kórházi klímák és az infrastruktúra terén), de tartalmaz előremutató, a strukturális reform irányába mutató elemeket is (különösen az alapellátás megerősítését). A teljes ráfordítások GDP-arányos szintje ugyanakkor továbbra is jelentősen elmarad mind az európai, mind a visegrádi versenytársak átlagától; jelenleg a legutolsó helyen szerepelünk a kormányzati ráfordítások arányában. Ezen a pozíción kizárólag az éveken át tartó, folyamatos forrásnövekedés és a források társadalmi egészségnyereség szempontjából optimális felhasználása segíthet.

Az örökölt gazdasági determinációk korrekciója szükséges, de egyensúlyi pályára állítását nem lehet tartósan kizárólag a forrásoldal növelésével egyensúlyban tartani, ehhez szerkezeti és működési reformokra is szükség lesz.

A forráselosztás prioritásai és a strukturális reform hiánya

Összességében elmondható, hogy a plusz költségvetési forrás fő számai számos fontos fejlesztési döntést tükröznek. A szakdolgozói béremelés, a betegbiztonság és a munkakörülmények javítását célzó irányok egybevágnak a Kamara korábbi szakmai javaslataival.

• Lakossági terhek mérséklése: Hazánkban a magánköltések aránya a teljes egészségügyi kiadásokon belül 2024-ben 22.8% volt (KSH), ami jelentősen meghaladja az EU átlagot (14.9%, Eurostat – 2023). A gyógyszerkassza bővítése, és a várólisták célzott csökkentése erre a közvetlen lakossági teherre is mérséklő hatással lehet, ha a többletforrás nem a gyógyszer árát (és a forgalmazók bevételét) növeli, hanem a lakossági térítési díjat csökkenti. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a vényköteles készítményeken realizálható alacsonyabb gyógyszertári árrés az OTC (szabadáras) termékek árnövekedését is okozhatja.

• Üzenetérték és a teljes költségvetés ismerete: A plusz források elosztását azért véleményezzük, mert a döntések üzenetértékűek az egészségügyi kormányzat prioritásait illetően. Önmagában ez az adat természetesen korlátozottan értelmezhető: a teljes egészségügyi költségvetés számainak ismeretében lehet majd részletes véleményt alkotni arról, hogy a meglévő összegből pontosan mit kíván működtetni a kormányzat, és valóban elindul-e az érdemi strukturális reform.

Ahhoz, hogy ez a jelentős adófizetői ráfordítás tartós minőségi javulást és fenntartható működést eredményezzen, elengedhetetlen a rendszerszintű tervezés és korszerűsítés. Jelenleg azonban a szakmapolitika és a működtetők számára továbbra sem ismertek az egészségügyi struktúra átfogó átalakításának részletes tervei. Így az olyan tételek, mint a kórházi konszolidációra szánt 51 milliárd forint, csak akkor nem válnak tüneti kezeléssé, ha azokat a valós ellátási költségeket fedező amortizációs és finanszírozási díjtételek (HBCs és pontérték) reformja kíséri. A fenntartható finanszírozás feltétele az intézményi korszerűsítés és a felesleges kapacitások kivezetése is. Ugyanígy fontos az őszinte párbeszéd a többletfinanszírozás ágazaton belüli felosztásáról annak érdekében, hogy az abból (illetve az összes, egészségügyre fordított forrásból) összességében társadalmi szinten a lehető legnagyobb egészségnyereség jöjjön létre. Nyíltan kell beszélni a trade-off kapcsolatokról is, pl. a gyógyszerekre fordított többletforrások jelentős arányáról és – ebből is adódóan – más területekről hiányzó összegekről.

A humánerőforrás stabilitása: a szakdolgozói bérfejlesztés támogatása

A Magyar Orvosi Kamara szakmai szempontból kifejezetten támogatja és elengedhetetlennek tartja az egészségügyi szakdolgozók számára betervezett 192 milliárd forintos bérfejlesztést.

• A mintegy 123 ezer ápolót és szakdolgozót érintő bérrendezés alapvető feltétele az ellátórendszer működőképességének és a kritikus szakdolgozói hiány enyhítésének.

• Az összeg mértéke nem marad el a többi ágazati fejlesztéstől, ami fontos üzenet az egészségügyi dolgozók felé, és érdemi első lépésnek tekinthető. Fontos probléma ugyanakkor, hogy az egészségügyre fordítani tervezett többletforráson belüli aránya a várakozásokhoz képest alacsonyabb maradt (feltételezhetően az ágazatok közötti kiegyensúlyozott emelésből adódó korlátok miatt is), így a szakdolgozók – és a béremelésben lényegében nem érintett orvosok – csalódottsága érthető.

• Kritikai észrevétel: További bérkorrekciós lépéseket nem nevesített a kormányzat, holott az egészségügyi munkavállalás egyik leginkább gátló tényezője a kiszámítható szakmai és anyagi jövőkép hiánya. Nem biztosított továbbá, hogy a források felosztásánál az igények, célok és lakossági hatások átláthatóan bemutatásra és megvitatásra kerüljenek, így a kisebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező szereplők – pl. szakdolgozók – hátrányba kerülhetnek a nagyobb anyagi erővel, befolyással bíró érdekeltekhez képest.

Az orvosi humántőke kritikus pontjai

A szakdolgozói béremelés mérföldkő, amellyel a Kamara maximálisan egyetért, ugyanakkor a gyógyítás orvos és szakdolgozó szétválaszthatatlan csapatmunkáján alapul. Az orvosi bértábla alapjait rögzítő jogszabály megalkotása óta 6 év telt el. Bár a 2020-as megállapodás történelmi léptékű volt, az azóta felhalmozódott kumulált infláció mintegy 55%, ami jelentősen csökkentette a bérek reálértékét (a nemzetgazdasági bruttó átlagkereset ugyanezen időszak alatt 75%-ot emelkedett) . A jelenleg ismert költségvetés az orvosi bérek kapcsán még értéktartó rendelkezést sem tartalmaz, amit jelentős, stratégiai hibának tartunk. Két olyan terület van, ahol az anyagi ellentételezés mértéke közvetlenül generál ellátási problémákat:

1. A pályakezdő orvosok egzisztenciális leszakadása

• Jövedelmi pozíció: A KSH kereseti decilis adatai alapján a kezdő orvosi alapbér mára a hazai teljes kereseti rangsor 5. decilisének magasságába csúszott vissza, jelentősen elmaradva a diplomás átlagkeresetektől.

• Életkezdési nehézségek: Egy 25–26 éves, legalább hat évet az egyetemen töltő, mindennap súlyos felelősséggel járó döntéseket hozó fiatal orvos jövedelme jelenleg alig haladja meg az országos mediánbért, kb. nettó 450.000 Ft. Ez a mai lakhatási költségek mellett megnehezíti az önálló életkezdést, és újra a külföldi munkavállalás felé terelheti a friss diplomásokat. Az orvosi bér még 5 év elteltével sem éri el a diplomás átlagbért, sőt egy harmadik országból érkező orvos kezdő bérével sem feltétlenül versenyképes.

Elengedhetetlen az első két bérsáv érdemi korrekciója, vagy – a TISZA választási ígéretének megfelelően – az állami szektorban maradást támogató érdemi ösztöndíj programok azonnali indítása. Ez a beavatkozás nem várhat 2028-ig.

2. Az ügyeleti rendszer: az akut ellátás szűk keresztmetszete

• Működési anomália: A hét minden napján, 24 órában működő kórházi ellátás legérzékenyebb pontja az ügyeleti szolgálatok kiállítása. A fekvőbeteg-ellátásban az ügyeleti óradíjakat OKFŐ-rendelet rögzíti bruttó 4 000 – 6 000 forintos alapdíjban. Erre szakmai és földrajzi területtől függően rakódhatnak pótlékok, de a kiemelt felelősséggel járó éjszakai, hétvégi és ünnepnapi munka díjazása olyan alacsony, hogy számos esetben még a normál nappali munkaidőre vetített alapóradíjat is alulmúlja.

• Kapacitáshiány és osztályleállások: Az országszerte tapasztalható időszakos osztálybezárások, sürgősségi és szülészeti korlátozások elsődleges oka ma már nem a műszerek hiánya, hanem az ügyeletet vállalni tudó és akaró szakorvosok hiánya.

Az ügyeleti díjakat és az ahhoz kapcsolódó szabályozást sürgősen, 2027 januárjától korrigálni kell.
A fentieken túl hangsúlyozzuk, hogy szükség van a kormány választási programjában tett vállalásának megfelelő konkrét intézkedésre:

„Garantáljuk az orvosok bérének értékállóságát.”

— TISZA választási program, 146. oldal

Az állami egészségügy elhagyásának fő oka az orvosok részéről a kiszámíthatatlan jövőkép, amelynek a bérezés szerves része. Első lépésként – a pályakezdők bére és az ügyeleti díjak rendezésével együtt – szükséges az orvosi bérek vonatkozásában értéktartó rendelkezés beépítése a szabályozásba és a költségvetésbe. A jövő évre vonatkozóan – 2% körüli inflációval számolva – a teljes közfinanszírozotti kör bérének inflációs korrekciója ~11 milliárd forintnyi terhelést jelentene az államháztartásnak.

Részterületi fejlesztések és infrastrukturális kiadások

• Alapellátás: Strukturális megerősítésre utal, hogy az alapellátás 35,4 milliárd forintos többletben részesül (a praxisdíjak 43%-os emelése, valamint a fiatal orvosok 50%-os bértámogatása). Ez kiemelten fontos a megszűnőben lévő háziorvosi praxisok megmentéséhez.

• Krónikusbeteg-gondozás: A területre juttatott 10,9 milliárd forintos eszközfejlesztés helyes irány a szakellátás tehermentesítésére és a nagyobb egészségnyereség elérése érdekében.

• Kórházi körülmények: A kórházak klimatizálására szánt 25 milliárd forint és a betegek élelmezésére  fordított 10 milliárd forint példák azokra a kiadásokra, amelyek az elöregedett, rosszul működő rendszer alapjait ugyan nem változtatják meg, de az évek óta halogatott problémák kezelése elkerülhetetlenné vált.

• Diagnosztika: A 19,7 milliárd forintos CT- és MR-gépbeszerzés, valamint a kapcsolódó 4 milliárd forintos működtetési többlet üdvözlendő, de a gépek leletezéséhez szükséges szakszemélyzet (radiológusok, szakasszisztensek) biztosítása továbbra is kritikus szűk keresztmetszet marad.

• Mentés: A mentőautókra szánt 14 milliárd forint és a mentőállomások felújítását célzó 5,3 milliárd forint érdemben javíthatja az akut ellátás reagálóképességét.

• Várólista-csökkentés: A 18,9 milliárd forintos program (főként a nagyizületi műtétek az ortopédiában) szakmailag indokolt, ám a siker végső soron a műtői kapacitáson és a meglévő műtős, valamint aneszteziológiai szakdolgozói létszámon, valamint a rehabilitációs kapacitások fejlesztésén is múlik.

Értékalapú forrásfelhasználás: Technológiaértékelés (HTA) a gyógyszerkasszában

A Kamara határozott álláspontja szerint a teljesítményelvűség és a hatékonyság nemcsak a humán erőforrástól várható el, hanem a pénzügyi források felhasználásának minden szegmensét jellemeznie kell.

A nagy értékű, daganatos és ritka betegségek gyógyszereinek nyújtott 86,7 milliárdos, az egyedi méltányossági keret 38 milliárdos, valamint a gyógyászati segédeszközök 9,7 milliárdos többlettámogatása jelentősen javítja a betegek túlélési és gyógyulási esélyeit. A gyógyszerfinanszírozási bővítés kapcsán ugyanakkor elengedhetetlen a szigorú közpénzügyi fegyelem:

1. Bizonyított hozzáadott érték: A szükséges magas szintű szaktudás az új minisztériumban rendelkezésre áll, de rögzíteni kell, hogy a közfinanszírozott gyógyszerkasszából kizárólag olyan készítmények és eljárások kaphatnak támogatást, amelyek a transzparens egészségügyi technológiaértékelésben (HTA) egyértelműen igazolják a hozzáadott terápiás értéket és a költséghatékonyságot. A gyógyszerek – különösen a nagy értékű, daganatos és ritka betegségek gyógyszereinek – támogatása esetén követelmény a készítmény hatásának folyamatos követése, nem megfelelő terápiás eredmény esetén visszafizetési kötelezettség mellett. (Eredmény alapú finanszírozás – az egészségügyi költségvetés valós egészségügyi eredményt finanszírozzon.)

2. Forráspazarlás megelőzése: Nem engedhető meg, hogy marginális terápiás előnyt nyújtó, ám rendkívül költséges technológiák vagy a terápiás előnyhöz képest jelentősen költséges gyógyszerek vonjanak el forrást a bizonyítottan életéveket mentő alapterápiáktól, vagy a minőségi betegellátást garantáló szakszemélyzettől.

3. Rendszeres újraértékelés: A már befogadott technológiák és gyógyszerek szisztematikus felülvizsgálata elengedhetetlen ahhoz, hogy a kassza tartalékai folyamatosan a leghatékonyabb innovációkra fordulhassanak.

Összegzés

A 2027-es költségvetésben megcélzott 510 milliárd forintos növekmény érdemi előfeltétele annak, hogy a magyar egészségügy modern, betegközpontú és fenntartható pályára álljon.

A Magyar Orvosi Kamara kéri a jogalkotót, hogy a törvény véglegesítése előtt kezdeményezzen érdemi egyeztetést és hozzon döntést:

• a pályakezdő orvosok bérkorrekciójáról,

• az ügyeleti díjtételek méltányos és sürgős rendezéséről,

• az orvosbérek értéktartásának biztosításáról, valamint

• a transzparens, technológiaértékelésen és eredményalapú finanszírozáson nyugvó gyógyszerfinanszírozási irányelvek kötelező érvényesítéséről.

A szakma és a nyilvánosság számára mindezek mellett továbbra sem ismertek az egészségügy átfogó strukturális átalakításának tervei. Az ágazati bizalom megőrzéséhez ezen koncepciók nyilvánosságra hozatala nem halasztható tovább.

Forrás: mok.hu